A kiváló csapatok ellen - idegenben – más teljesítményre van szükség…

Reggel kilenckor indult a csapat a távoli Nagyatádi ütközetre. Az ifjúsági csapat után 18.00 órakor kezdtük a mérkőzést (a mérkőzést megelőző éremátadás (bronzérem) jól elhúzta a kezdést.), a hosszú út hatásai megdöbbentő első perceket hoztak.

Az ellenfél folyamatosan lőtte a góljait. A Dabashoz közel lakó volt válogatott játékos Horváth Attila ontotta a gólokat, a védekezésben hiányosan felálló csapatunk pedig nem tudta megakadályozni a Rinyamenti csapat tündöklését, támadásban is csak technikai hibáink és pontatlanságaink voltak. A volt első osztályú játékosok és a jelenlegi kettősigazolású játékosok egyéni, ütemen kívüli megoldásai megzavarták sorainkat.

Az ötödik perben meg kellett állítani a folyamatot, időt kértünk (5. perc 0:5). Elmondtam, hogy a kettesek mögött beállóból és a széleken akarunk eredményesek lenni, nem pedig a szigorú középső zóna felett, illetve átszerveztük a védekezésünket először emberfogásra, majd zárt zavarós felállásra.

Szívós munkával Ocsovai jó védéseivel felzárkóztunk a 17 percben már 11:10 volt az eredmény. Az ellenfél kiváló beállósát Timuzsint nem tudtuk tartani, lemozgásai rendre eredményesek voltak. Sok hibával játszottunk, de tudtuk tartani az eredményt, az ellenfélnek  a 15 perben időt kellett  kérnie, de a csapat haladt tovább. A 26 percben még mindig csak egy gól volt a különbség 15:14!!!

A félidő előtt két alkalommal - a bírói megítélés következtében - emberhátrányba kerültünk, amit az ellenfél könyörtelenül kihasznált, majd a  Jolántai  –  Monori bírókettős még megadott, egy elég speciális sosem látott gólt, így alakult az eredmény 19:14 – re.

Rendkívül feszültté vált a hangulat, sajnos lelkileg ekkor megroppantunk.

A félidő eleje komor hangulatban telt el, de tartottuk az eredményt (20:16), de ekkor már érezhető volt az ellenfél nyomása. Az 6.24 - kor 23:18 –as állásnál időt kellett kérni, de ekkor már nem lehetett más vágányra terelni a csapat játékát. Az idegeskedés sok hibát hozott, a szélek nem lettek jól megjátszva, és sok pontatlan lövés történt a középső szektorból. A cserék sem hoztak változást a játék képében, a védekezési formációk változtatása, a kockáztatás, a nyitás nem hozta meg a várt eredményt, sőt a rutinos ellenfél könyörtelenül kihasználta a kínálkozó lehetőségeit. A 14. percre tetemes előnyt szerzett az ellenfél és azt már biztosan megőrizte a mérkőzés végéig 39:31.

A csapat nem tudott a második félidőben az általam elvárt teljesítményt nyújtani. Taktikailag nem volt elég fegyelmezett.

Az általam jelzett egyik poszton, beállóból tudtunk eredményesek lenni (és még ebben volt több lehetőség is) Juhász István 5 gól, Burik Máté 4 gól. A beálló és szélső játékkal, illetve a betörések erőltetésével tudtunk volna eredményesek lenni.

Az ellenfél egy kiváló csapat, az út és a várakozási idő is nagyon hosszú, de mindenesetre elmarasztalom a csapatot az első félidő vége utáni eseményeket követő lelki – akarati tartás hiányért, és az ebből következő teljesítményért.

A vereség „valószínű” volt, de mégis szerettünk volna meglepetéssel szolgálni – nem sikerült.

A nagy mérkőzés most következik! A másodosztályba történő bennmaradást kiharcoló férfi kézilabda csapat az idény legjobb mérkőzésére készül.

Dabas SE – Tata HAC

2005. május 28.  Szombat 18.00 a Sportcsarnokban

A tét 11. leszünk, vagy esetleg 9. helyen zár a csapat.

Hat góllal kell nyernünk! Kérjük a segítségét! Várjuk a mérkőzésen!

Tisztelettel: Györfi János