Lefáradó hitek… -  pedig most jönnek a feladatok! Szentendre – Dabas 34-25

A mérkőzés jó kezdődött, egy váratlan beállóra befutásos, forgásos modellel megleptük az ellenfelünket és elhúztunk 0:2 – re, az ellenfél magára talált, de idegenben a jó erőkből álló és az élmezőnyben elhelyezkedő Szentendre ellen vezetni tudtunk, mégpedig tartósan 4:6-ra

A 15 percben kihagyott büntető nem jött jól, de a 19 percben is ötletesen, dinamikusan játszottunk a meg nem szilárdult csapatstruktúra ellenére is 6:8. A probléma az ellenfél alkalmazkodási periódusa után érkezett el, fordítottak. Részünkről pedig nem felelős, egyéni lövések adtak lehetőséget a gyökeres fordításra 11: 8.

A huszonötödik percben a folyamat megállítása érdekében időt kellett kérni, de a változtatás nem hozta meg az eredményt, sőt tovább romlott a helyzet 14:8. Az eredmény hullámzása a lelki energiákat őrölte fel a keserűség, szinte tragikus felhangokat öltött, néhány meghatározó emberünk is elvesztette szilárdságát, reményét, ez baj. A félidő végéig felzárkózás reményét még mutató távolságba értünk 15:10.

A második félidő elején a 32 percben kihagyott büntető ismételten nem volt jó hatással a lelki tartásra. A reményvesztés folytatódott. Ilyenkor lenne szükség egyszerű fegyelmezett, dinamikus játékra, de nem nőtt fel senki a pályán a felelős, megnyugtató szerepig, így 19:12 eredménynél ismét a mérkőzés végére praktikusan tartalékolt  időt ki kellett (9.23) kérni. A trend döntően nem változott, 22:14 – nél 12 percben kihagyott büntető, majd a 24:15 – nél a 15 percben kihagyott büntető nem javította a közhangulatot. (Természetesen a továbbiakban, csak tripla csapatot is érintő tétre gyakoroljuk a büntetődobást!).

És akkor az igazi tragikumot az jelenti, hogy hihetetlen izgalmak között elkezdünk felállni, felzárkózni és fordítani még pedig 26:19 – ről 26:22. Mi támadunk és közel kerülünk a lélektani fordításhoz, az ellenfél edzőjét időkérésre kényszeríttettük. Tarjuk a reményteli felzárkózás határát, amire sokszor volt már erőnk (28 perc 30 :25), de végül nem ebbe az irányba indulunk a kockázati szint növelése, nem jár eredménnyel, így fordítva sül el a kísérlet, így végül  34:25.

Valóban jól jön egy – két nap a feszültség levezetésére.

A mérkőzést dicsérhető korrektséggel vezette az Oláh – Bonifert páros.

Az ellenfél kiváló fiatal játékosának (Weiszt Károly) a játéka nem volt kompenzálhatatlan, inkább Barabás és Köck góljai voltak meglepőek. Szaka László pedig „csak” belövöldözgette a büntetőit.

A mérkőzést megtisztelte jelenlétével Faludy Mihály (volt szövetségi kapitány) és  Hajdú János (volt szövetségi kapitány és az MKSZ szakmai igazgatója), kár hogy Tasnádi Ákos és Csecsetka Péter felvillanásai mellé, most nem sorakoztak még fel számosabban a mieink közül.

Kedden MK mérkőzés vár ránk Kecelen, és most jönnek a mi kategóriánkba eső csapatok!

Nagy hiba lenne az elgyengülés, leengedés! Most kell megnyerni a mérkőzéseinket, és akkor tavaszig elvégzett munka biztosan mutatja majd az eredményeit!

Fegyelmet és nagy lelki erőt követek meg, és várok el a játékosaimtól! Most kell megjelennie az elvégzett munkának! Most derül ki, hogy ki hogyan húzza a „szekeret”, vagy másképpen fogalmazva szekeret húz – e, vagy „harci kocsit”!

Györfi János vezetőedző