Őrségváltás:
Balaton Sound 2008 beszámoló

A Magyarországi fesztiváltörténelemben még soha nem fordult elő az, hogy nyitás előtt ki kellett rakni a „Minden Jegy Elkelt”táblát. Idén, a második alkalommal megrendezett Balaton Sound Fesztivál esetében megtörtént. Szerencsére mi ott voltunk.
Hasonló külföldi banzájokon ez a jelenség esetenként már egy héttel nyitás előtt sem szokatlan, de a hazai közönségnek bizony furcsa volt, hogy néhányan egyszerűen csak úgy tudtak bejutni a rendezvényre, ha irreálisan nagy árat fizetnek egy-egy, a kerítés melletti bokorból árult jegyért. Napijegy esetében az idei rekord 100.00-, míg a négynapos bérlet esetében 240,000,- (!!!) forint volt. Aki bejutott tudja, - nem hiába az átlag szemlélődő eszével felfoghatatlan fanatizmus, és ha a harmadik Balaton Sound jövőre is hozza azt a hazai megmozdulásokon egyedülálló komfortot, amit tavaly kezdésre, és idén a folytatásra prezentált, akkor jobb, ha mindezt megszokjuk, és már Karácsonykor elkezdünk csomagolni. Ahogy egyébként idén is tettük.

A hétvégére beharangozott nyári melegrekord már akkor a nyakunkba ömlik, amikor még ki sem értünk a forró feketekávéként gőzölgő peronra. A vonatsínek még nem hajoltak el, de az idei fesztivált megrohamozók nagy része- köztük mi is – már igen. Gyors „becsekkolás” után hamar a rengeteg közepén találjuk magunkat, ahol szembeötlő a tavalyinál is nagyobb rendezettség, odafigyelés, kényelem. A fesztivál nem titkolt célja, hogy egy kategóriával feljebb lépve, fesztiválszemmel nézve magasabb komfortérzetet biztosítson a közönségnek. Ez amolyan, a klubbok kényelmét és a nyáron párolgó szabadság érzetet egyesítő kezdeményezés, ami láthatóan ínyére van a fiatalságnak. Ugyan mi már „vén rókáknak” számítunk ezen a téren, de számunkra is elgondolkodtató a dolog. Bizonyos, hogy idén már ki sem látogatunk a Szigetre, ami ugye pedig kötelező lenne. De talán pont ezért nem, vagy azért mert még 88 ezer látogatóval egyetemben nekünk is bőven elég az, amit itt kapunk. Még sok is. Olyannyira, hogy a látogatottságát tekintve máris második helyre ugrott BS bizonyos, hogy nálunk is kiváltja a „nagy vurslit.” Hiszen itt negyed óra járással elérjük a következő fontos helyszínt.

A Red Lounge-ban kezdünk, amit a cowboyos cigaretta márka támogatása révén sajnos külön beléptető rendszerrel látnak el- igaz a csodaszép hostess lányok mindig előre köszönnek. A zsúfoltság viszont zavaró. Füllesztő meleg, és súlyosbodó heringérzés kerít hatalmába minket, így a fesztivál ideje alatt nem túl gyakran vetődünk erre később sem – LTJ Bukemre már be sem jutunk, csak egy darab Péterfi Bori Love Band és Varga Zsuzsa jut szeletül. A programok itt egyébként is felborulnak, gyakran más megy, mint ami ki van írva. A többi helyszín viszont hozza a színvonalat: nincs is szebb annál, amikor a balatoni naplementében egy laza koktélt szopogatunk egy fehér kanapéról, egy zöld függőágyról vagy egy rózsaszín puffról. Kis magyar Ibizafalatkák, amelyek mindenkinek jól esnek. Pálmafák a part mentén, az árnyékban thai masszázs. Esténként világító szobor performanszok földön és vízen: a látvány felülmúlhatatlan. A kólásüveg alakú diszkó gömb alatt pedig megtaláljuk a nyitónap következő etapját. Hip-hop-tól break beat-ig mindeféle műfajban megfürödve hajnal kettőkor megadjuk magunkat, hiszen ez mégis csak a bemelegítés.


Másnap újult lendülettel vetjük bele magunkat a dzsungelbe, ami egyre fülledtebbé válik: a lányok olyan szépek, hogy a negyedik napra teljesen hozzászokik a szemünk, és a kinti ABC-ben furcsán nézünk a „normális” emberekre. Feszegetjük, hogy az ilyen rendezvényeken miért van több a gyengébbik nem legszebb képviselőiből, hiszen a szépség és az anyagi helyzet nem lehet összefüggésben egymással. A koncentrátum itt mégis annyira észrevehető, hogy már az első évben legendák születnek ezzel kapcsolatban. És nem tévedés: még a Quimby koncerten is topmodellek énekelgetnek, igaz csak a hátsó sorokban, de azért odateszik magukat. Még a szöveget is tudják. Félreértés ne essék: nagy részük nem a „buta szőke liba” sztereotípiába tuszkolt egyed- épp ellenkezőleg. Mindez még egy kis pluszt ad az egésznek, mintha nem lenne elég: a világ legjobb Dj-i és elektronikus zenei előadói a nu jazz-től a minimal house-ig, egy helyen, a lehető legigényesebb környezetben, mégis fesztivál jelleggel. Jose Padilla ugyan idén is pont most beteg, de azért küld egy videót, hogy bocs, jövőre jövök. Talán nem is kell. Van, aki fele annyiért is jobbat nyújt: Nicola Conte, Negro, Titusz, Palotai, Barabás Lőrinc, az Irie Maffia, Bootsie vagy a Colorstar mind-mind nagyon színvonalas műsort adnak a hálás partizóknak.. A vasárnapi Zagar koncerten már nem tudjuk eldönteni, hogy a kivetítőn futó látvány, vagy a zene a jobb. Pár perc múlva az előbbi győz, pedig a másik sem semmi. Érezhető, hogy a zárónapra hozzák a legjobb vizuális látványt, és talán a még nagyobb neveket: hiszen ki fog hazamenni a harmadik nap után holtfáradtan, ha még vasárnap jön Fatboy Slim? Nem is bánjuk meg. A zenebohóc hihetetlen műsort nyújt, még a mi sokat látott szemünknek és hallott fülünknek is: a létező összes zenei műfajt felölelve, azt lüktető house muzsikába csomagolva vigyorog végig a két órás szett alatt. Eközben a Dj pult alá mászik, kiül a színpad szélére szemlélődni a 25 ezres közönséget, szájában megtörős fény rudakkal- fejhallgatójával lasszózva ingerli a Balaton Sound végsőkig kitartó közönségét. Két lemezjátszó, néhány kütyü, és mindent mindennel keverve Fatboy egy félistenné válik. Az egész dolog amúgy is teátrális és már-már valóban vallási jelleget ölt. Csúcspont: Mr. Norman Cook, a House of Pain: Jump Around című klasszikusának minimal house remixére ráhúzza az eredetit. Ha ezt látták volna előre 15 évvel ezelőtt a fekete csuklyás szörnyetegek a József körúti Syndicate zugaiban…
A tömeg sűrű, de még elviselhető. A végén elkövetjük azt a hibát, hogy négy napos fáradtságunkra tekintettel már hajnali egykor lelépünk, noha tudjuk, nem mindennapos dolog egy jó kis breakbeat szettre táncolva belefutni a balatoni napfelkeltébe. Maró hiányérzettel érkezünk haza, és tudjuk: jövőre, ugyanitt, Hogy még jobb legyen, ha ez egyátalán lehetséges. Csak ne kellene még egy évet várni. Nagyon hosszú lesz.


 

 
 
 

vissza az előző oldalra