Rédei Ágnes

Negyven éve szolgálatban - Amerikai levelek 18.

Bizonyára sokan emlékeznek a Táncsics Mihály Gimnázium egykori diákjai, tanárai, az ismerősök és a régi barátok közül David Marshallra, aki 1993 és 1995 között képviselte hazáját, és tanította annak nyelvét városunkban. Akik annak idején Daviddel kapcsolatba kerültek, tudják, hogy az amerikai Békeszolgálat küldöttjeként érkezett Dabasra, maga a szervezet azonban talán nem mindenki számára ismert.
Az Egyesült Államokban, s itt, Madisonban lépten-nyomon találkozom egykori békeszolgálatosokkal, akik az amerikai kényelemről néhány évre lemondva éltek távoli földrészeken, sokszor vezetékes víz és villany nélkül, és dolgoztak némi zsebpénz ellenében (hát igen, Davidnek arany élete volt Dabason, melyért azóta is hálás…).
A mozgalmat John F. Kennedy még elnökké választása előtt hívta életre 1960-ban. Az első önkéntesek egy év múlva indultak útjukra Ghánába és Tanzániába, s azóta 138 országba közel 200 ezren, hogy angolt tanítsanak, részt vegyenek közösségfejlesztésben, tudásukkal, tapasztalatukkal segítsék a mezőgazdaságot, dolgozzanak az egészségügy és környezetvédelem területén, s újabban helyi lakosok kisebb vállalkozásának beindításában segédkezzenek, felállítsák, vagy bővítsék iskolák számítógépes hálózatát, s nyújtsanak, (különösen az AIDS-ről és más fertőző betegségekről) felvilágosító előadásokat, hozzájárulva ezzel a betegség-megelőzéshez.
A közép-kelet európai országok közül elsőként Magyarországra és Lengyelországba érkeztek önkéntesek 1990-ben, ahol összesen 7 évet töltöttek, de a Békeszolgálat képviselői még mindig jelen vannak többek között Ukrajnában, Romániában, Bulgáriában, Albániában.
A Madisonban élő egykori békeszolgálatosok helyi szervezetet alapítottak, s havi rendszerességgel találkoznak. Idén 20 éve, hogy fali naptárat készítenek, melynek munkálataiban férjemmel mi is részt vállalunk egy ideje. A naptárat békeszolgálatosok fotói díszítik. A válogatásra beküldött fényképeket januárban kiállítjuk, s mindegyikünk kiválasztja az általa legjobbnak tartott tizenhármat, melyek összesítés után bekerülnek a következő évi kiadásba. A képeket kiegészítik az általunk összeállított statisztikai adatok az egyes országokról, s kuriózumként egy-egy helyi ételkülönlegesség receptje. Megjelenés után a naptárak eladásra kerülnek. Az eltelt 20 évben a madisoni szervezet 650 ezer dollárt (140 millió forintot) gyűjtött össze, mely összeg teljes egészében a Békeszolgálat külföldi programjaiban és madisoni nonprofit szervezetekben került felhasználásra.
Az elmúlt évek alatt az amerikai Békeszolgálat önkénteseinek átlagéletkora és iskolai végzettsége jelentősen megnőtt. Életkorban a rekordot minden bizonnyal a magyarországi 1993-95-ös csoport állította fel, hiszen a legidősebb önkéntes, aki Kecskeméten tanított, akkor már elmúlt 80 éves. Meglehetősen magas, 9 százalék azoknak az aránya, akik a szervezethez házaspárként jelentkeznek és utaznak kiküldetésre. Nem egy önkéntes pedig a szolgálati idő lejárta után hazájába visszatérve politikai pályára lépett.
Wisconsin állam jelenlegi kormányzója, a demokrata párti Jim Doyle és felesége, Jessica Doyle 1967 és 1969 között szolgáltak Tunéziában, ezért különösen fontosak számukra a madisonban élő egykori békeszolgálatosok. Az első kalendárium megjelenésének 20 éves évfordulója alkalmából a kormányzó meghívására augusztus 31-én fogadáson vettünk részt a madisoni rezidencián. A házigazda közbejött politikai elfoglaltsága következtében nem tartózkodott otthon, felesége, Wisconsin állam First Ladyje azonban a rezidencián történő idegenvezetést követően mindenkit külön-külön üdvözölt. Nekem elmondta, hogy nagyon sajnálja, hogy eddig nem volt alkalma Magyarországra látogatni, hiszen egyre több amerikaitól hallja, mennyire lenyűgözte őket hazánk. Megegyeztünk, hogy egyszer még Magyarországot is útba ejti. A hivatalos - bár rendkívül informális - köszöntő után a parkban felszolgált frissítő és uzsonna közben kötetlen beszélgetés alakult ki a kormányzó felesége és az egykori békeszolgálatosok között.
A kellemesen eltelt délutánt követően arra gondoltam, hogy otthon bizony nem él bennünk pontos kép az amerikaiakról. Általában úgy véljük, hatalmas országukban elszigetelten töltik napjaikat, s a rajtuk kívül álló világról nem igazán van információjuk. Az eltelt 3 év alatt azonban rengeteg amerikaival találkoztam - legyen egykori békeszolgálatos vagy nem - akik más népek életére, történelmére és kultúrájára rendkívül nyitottak, s arról nem csak olvasmányaikból, tanulmányaik során van tudomásuk, de hosszabb - rövidebb külföldi tartózkodás után sokunknál sokkal mélyebb személyes tapasztalatokkal is rendelkeznek…

 

 

vissza az előző oldalra