Ifjúsági hónapkérdés
Mit olvasol ma?

 

Hugi a tőlem kölcsönvett Túl a Maszat-hegyent olvasta Varró Danitól, mikor ismerőseitől a következő megjegyzést hallotta vissza: "Jaj, de Csillus, olyan kicsi még, mesekönyvet olvas!" Ezen jót mosolyogtunk, mert ezt a kötetet egy sikeres politológia vizsga után vettem magamnak jutalomként 21 évesen. Azt hiszem, ez a mű bármelyik "felnőtt" számára szórakoztató olvasmány lenne.  Az eset kapcsán kezdett el érdekelni, hogy miket olvasnak ma a fiatalok.

Bartha Zsófia
Szeretek olvasni. És meglep, amikor valaki azt mondja, hogy ő nem. Meg hogy néhány kötelezőn kívül az életben nem olvasott még semmit. Mert sokan vannak így. És ez a Nagy Könyv-es szavazáson is meglátszott. Néhány "divatkönyvön" kívül csak kötelezők voltak benne. Ez vagy azt jelenti, hogy olyan diákok szavaztak, akik ezeken kívül még nem olvastak semmit, vagy olyan felnőttek, akik szintén így kezdték, de később se érezték szükségét annak, hogy olvassanak. És ez a rosszabb. Nem mondom, én is olvastam néhány felkapottabb könyvet (Potter), meg néhány tiniknek szóló regényt, és elég sok divat- és programmagazint veszek-olvasok, de azért igyekszem "igazi könyveket" is elolvasni, pl. Orwell-t, A. Christie-t, Diderot-t, Ráth-Végh-et, Stendhal-t, Rejtőt. Szerintem ez még mindig az általános műveltség része.

Dormány Dániel
Mit olvasok ma?!  Jelenleg kommunikációt formáló könyveket, mert szembetalálkoztam olyan problémákkal, amiken változtatnom kellett!
A tanulmányaimból következően rendszeresen olvasok gazdasági jellegű lapokat, illetve a napi híradásokból próbálkozom táplálkozni.
Szépirodalom! Nagy könyv! A kedvenceim, amik mindig benne lesznek nálam a legjobb háromban a  Csáth Géza novellák! Most írhatnék hozzá kedvcsinálót, de nem! Mindenki olvassa el!
Határozottan ellene voltam a bestsellereknek, de nagyon kellemeset csalódtam Dan Brown könyveiben!
Internet! Az idén nyáron felfedeztem magamnak az e-book-ot! Sok esetben nagyon jó, de nem adja vissza a könyv olvasásának örömét, izgalmát!

Lovistyek Renáta
Nagyon szeretek olvasni, már kislány koromban is rajongtam a versekért, prózákért, kisregényekért.  Mindig közel állt hozzám az irodalom, eleinte a melankolikus, szentimentalista műveket részesítettem előnyben, két nagy kedvencem volt Hölderlin: Menón panasza Diotimáért című műve, és Emily Bronte Üvöltő szelek című regénye.
Egy könyv van, aminek az olvasását sosem fogom abbahagyni, ez a könyv a Biblia, mert mindig találok valamit, ami szól hozzám és építőleg hat rám.  Továbbá nagyon szeretem Jack London és Jane Austen műveit.
És még sorolhatnám tovább, de a lényeg az, hogy ebben a rohanó világban igazán kikapcsolóan hat az emberre, ha elővesz egy jó könyvet, ami elkalauzolja az író világába. Nagyszerű és csodálatos dolog, hogy az embernek van fantáziája, amiből sok igazán értékes könyv született meg, és - reméljük- fog is még születni a jövőben.

Miklós Melinda
Olvassatok meséket!!
Egyszer volt, hol nem... élt egy királyfi a félelmetes sárkány fogságában. Akadt azonban egy nő, aki elindult, és minden veszélyt leküzdve, a sárkányt pedig legyőzve, megmentette a királyfit. A királyfi pedig végignézett rajta, majd közölte, hogy akkor ő inkább hazamenne az anyjához...
Hááát...ja. Tudtak valamit a régiek. Hiába, a tapasztalat.
Lehetséges lenne, hogy ez egy "szép új világ", ahol már nincs szükségünk mások tudására és bölcsességére, vagy épp tévedéseire ahhoz, hogy "túléljünk"? Kötve hiszem. Nekem legalábbis egyedül nem megy - kellenek mások is. Legyenek ők akár ismeretlenek generációi, akik a népmeséket hagyták ránk örökül, vagy épp neves és névtelen költők, írók az ókortól napjainkig.
Engem tanítsanak! Nekem szükségem van rájuk. Mondjuk akkor, ha épp "minden a legeslegjobb ezen a legeslegjobb világon". Vagy ha épp nem az: akkor jöhet a sárkányölő királyfi, aki kard nélkül ölte meg a fenevadat. Csak beszélt hozzá, és beszélt, és beszélt:
"Hogyha széttépsz, nem leszek! Hogyha széttépsz, nem leszek!..." És a sárkány kipukkadt...

Papst Vica
Ma konkrétan (mivel szeptember 1-je van) az órarendemet olvasom, ami nem igazán tetszik.
A többi kellemes időben pedig, rózsaszín ködben úszó leányként a nagyon szép, néha sírós könyveket szeretem lapozgatni. Itt nem a Júlia (vagy mittomén milyen) nevű érzelgős izét értem, hanem az igazán sokat adó, maradandó élményeket biztosító regényeket. Ilyenek például a Jane Austen történetek, közülük is a kedvencem a Büszkeség és balítélet, mert hiszem, hogy valahol mindenkinek megvan a maga Mr. Darcy-ja  . Vagy Gaston Leroux: Az operaház fantomja, amit sok helyen nem mertem este olvasni, mert annyira félelmetes volt, és mégis a gonosz fantomot mindenki sajnálja a végén, amikor szegény meghal. 
Másik kedvencem a Metro újság, mert egy: az ingyen van, kettő: van benne Garfield és egy kis rejtvény, amit az „uncsi” órákon a hátsó padban ülve kényelmesen fejtegethet az ember.
És mit írhatnék még olyan dolgokról, amiket egyszer valakik megírtak? Hát csak annyit, hogy csodálom őket, hogy van energiájuk és agyuk ennyi jó dolgot papírra vetni! Jó, hogy vannak!

Pádár Mariann
Hogy őszinte legyek, igen nehezen fogadtam az általános iskolában a kötelező nyári olvasmányokat. Nem azért, mert nem szerettem olvasni, hanem mert már akkor is azt gondoltam, hogy az ember azért olvasson könyvet, mert jó, és ne azért, mert kötelező, és ha nem olvasod el, akkor irgum-burgum lesz . Így történt, hogy a Két Lottit az anyukám, a Kincskereső kisködmönt pedig az unokanővérem olvasta el helyettem, az Egri csillagokat meg kivette nekem apukám a tékából. Aztán valahogy csak benőtt a fejem lágya, és rájöttem, hogy nem mókából állították össze azt a bizonyos listát, és sokat kaphat az ember egy könyvtől, még akkor is, ha az éppen kötelező. A középsuliban aztán tovább folytatódott az "ízlésalakító hadjárat", és rájöttem, hogy mikor kell előkeresni a szekrény mélyéről a Kötelező olvasmányok rövidítve című csodát (igen, tudom, szégyenletes dolog).
Ma már persze minden másképp megy. Gyakran céltudatosan járkálok a polcok között, mert tudom, hogy mi a nekem való. Persze nyitottnak kell lenni az új dolgokra is, erre valók a különböző magazinok könyvajánlói, bestseller listái.
Már vagy 15 éve ugyanaz a napilap dobódik be a postaládánkba, és ha már ott van, belenézek. Már vannak kedvenc újságíróim, akikben sosem csalódom, és sajátos stílusukkal még a legőrültebb napon is képesek pár percre kikapcsolni, mosolyt csalni az arcomra.
              
Scheitz Kata
Furcsa módon az olvasást igazán a gimnázium és még inkább az egyetem alatt sikerült megszeretnem. Vicces visszagondolni arra, hogy 16 évesen sikerült először rávennem magamat, hogy olyan könyvet olvassak, aminek a terjedelme meghaladja az 500 oldalt. A szívem csücske mindenek előtt a szépirodalom, de a suli megtanított arra, hogy akár a pszichoneuroimmunológiai szakkönyvekért is lehet szívből lelkesedni (én sem gondoltam volna soha, de tényleg!). Az utolsó hetet a nyárból egy élményterápiás táborban töltöttem krónikus beteg gyerekek között - ahogy teltek a napok, lassan mindegyikünk táskájából előkerültek a kedvenc mesekönyvek, voltak nagy felolvasós bulik pokróccal, kakaóval, éjjeli lámpával. Még mindig ez a hangulat él bennem, így hát ennek megfelelően mesekönyvet olvasok ma, meg még holnap és holnapután is. Felnőtt mesét. Lázár Ervint. Hétfejű Tündért, Mikkamakkát, Nagy Zoárdot, Dömdödömöt. Ha még nem olvastátok a Négyszögletű Kerekerdőt, hát csak ajánlani tudom!

Tóth Ákos
- A vizsgaidőszak után kinek van kedve olvasni? - kérdezték tőlem néhányan.
- Nekem! - válaszoltam habozás nélkül.
A szakkönyvek melletti éjszakázások után jól esett a nyáron szépirodalmat olvasni. Vonnegut, Pünkösti Árpád, Végh Antal írásait nagyon szórakoztatónak találtam. De olvastam a nyáron Jancsó rendező úr filmjeiről és tanulmányoztam az Új Magyarország Fejlesztési Tervet is. Két fesztivál programfüzetének részletes tanulmányozása sem okozott problémát. (Tegnap az órarendet olvasgattam :()
A nagy napilapok átolvasása kihagyhatatlan program. Ha nem jutok napilaphoz, elolvasom őket az Interneten. Így van ez a hetilapok esetében is.
Ezen kívül mindenféle internetes hírleveleket járatok. Nagyon hasznosnak tartom ezeket, mert nem mindig van van időm  átböngészni a zenekarok, civil szervezetek, minisztériumok, egyéb politikai szervezetek weboldalait. A hírlevél segítségével szelektálni tudok, mi érdekel, mi nem.
Az aktuális bestseller, bulvár és ál-dokumentum irodalmat nem olvasom. Sokkal értékesebb művek is születnek, igyekszem azokat beszerezni, még ha nem is rögtön olvasom el őket.

Waliduda Dániel
Az olvasás olyan dolog, mint a biciklizés. Az ember egyszer belejön és onnantól már nincs megállás. De ezt nem szabad erőltetni, tanítani sem lehet. Mindenki maga kell, hogy rájöjjön az ízére. Gyerekkorban még türelmetlenek vagyunk, a könyv nem elég érdekes, játékos dolog, később, mikor már elkezdünk csitulni, talán van hozzá türelmünk. De kellenek jó könyvek a lavina elindításához.
Manapság sokunk köszönheti a könyvek iránti szeretetét a Harry Potter-sorozatnak. Hiszen érdekes, nem túl komoly, de nem is annyira gagyi. Gondolkodásra készteti a fiatalokat, akaratukon kívül is. Ha elolvastam a Potter-könyvet, akkor arra gondoltam, hogy milyen klassz érzés végigolvasni egy jó vaskos kötetet… Aztán jöhetnek  egy kicsit komolyabbak (Füveskönyvek, lazább kötelező olvasmányok), végül már akár komolyabb kihívásoknak is neki lehet ugrani.
Nekem ilyen kihívás Esterházy Péter Harmonia Caelestis című könyve, vagy Márai nehezebb regényei (Béke Ithakában, A gyertyák csonkig égnek).
De a legjobb, a legösszetettebb érzés bennem mindig olvasás közben fogalmazódik meg, mindig várom egy kicsit, hogy legyen már vége, nézem, hogy még hány oldal van hátra, de a végén meg sajnálom, hogy véget ért… Aztán mikor már nincs szükség a könyvjelzőre, jöhet a jól megérdemelt pihenés: ceremoniálisan felhelyezem az aktuális könyvet az elolvasottak polcára.

Örömmel látom, hogy a válaszolók valóban olvasnak. Akik pedig nem, remélem, most kedvet kaptak, hogy könyvet ragadjanak. Tudom, hogy sok a tanulni való, de pl. egy beszélgetős műsor kihagyásával temérdek időt lehet felszabadítani, na meg az idegesítő reklámok sem fognak zavarni.
Ha még ezen felül is van egy pici időd velünk gondolkodni, akkor örömmel vennénk, ha csatlakoznál hozzánk. Ez persze nem jár különösebb kötelezettségekkel, csupán annyival, hogy küldesz nekem egy bejelentkező e-mailt, az aniko@patriota.hu címre, és én havonta küldök neked egy kérdést, amire vagy válaszolsz, vagy nem.
Kellemes őszi napokat mindenkinek, a diákoknak pedig, sikerélményekben gazdag tanévet kívánok!

Kocsír Anikó

 

 

 

vissza az előző oldalra