Gombár Orbán: Politika vagy nem politika

- Ugyan már, politika. Én kérlek politikával nem foglakozok. Sőt, hovatovább megyek, politikai kérdésekben egyáltalán nem foglalok állást.

- Tényleg? Egyáltalán nem? És ezt hogy tudod megcsinálni?

- Hát…nem politizálok - hangzik a bizonytalan válasz.

- Na szép, értem már. És amikor a haverokkal ülsz egy nyári délutánon a kedvenc vendéglátóegység teraszán, miről beszélgettek?

- Ja, olyankor a nőkről.

- És aztán?

- Az autókról.

- Utána?

- Foci. Sok-sok foci- feleli vigyorogva. - Sok foci, sok sörrel.

- Na jó, és mi a helyzet a benzinnel?

- Azannyát, hallod, az aztán kurvadrága lett. És még emelni fogják. Mondtam is a havernak, hogy ezt megkaptuk. Most cseréltük le a verdát egy vadiújra. Fizetjük a részleteket, de mire elindulnák vele, nem marad csak aprópénz a zsebünkben. Abból pedig igen kevés benzin csöpög az autóba. Éppen hogy eljutunk vele a kúttól hazáig. Végül is jól mutat a garázsban, a kölykök néha beleülnek, és nagyutazást játszanak. Az legalább nem kerül semmibe. Meg néha elviszem az öregemet orvoshoz vele.

- Vizitdíj?

- Na hallod? Vizitdíj. Jót röhögtünk rajta a haverokkal. Mert ugye idáig ha volt egy kis plusz zseton, a fater szívesen támogatta vele a háziorvosát. De most?! Ha akar, adni, ha nem, muszáj lesz. Mert tudod, a hálapénz nem kötelező, de a vizitdíj igen. Fogjuk is a fejünket, mert nagy a család, és majd be kell osztani, hogy melyik hónapban ki menjen el orvoshoz. Az az egy majd felíratja mindenkinek a gyógyszert. Így legalább a vizitdíjat megspóroljuk, ha már az orvosságon nem tudunk.

- Na és a gázáremelés?

- Ááá, arról ne is beszéljünk. Tavalyelőtt bontottuk le a cserépkályhát az öregemnél. Én beszéltem rá, hogy dobja ki, nem jó az már semmire. Szinte könnyes volt a szeme, ahogy hozzáfogtunk szétverni. Mondta is, hogy hol fogja ő majd melengetni a hátát, ha nagy hideg lesz, mert olyankor mindig bedurrantott a cserépkályhába, az két-három napig is ontotta a meleget. Nem kellett hozzá sok tűzifa, mindig akadt valami limlom a ház körül. Már az első áremelés bejelentésnél rázendített: - Mondtam fijam, ne dobjuk ki  azt a jó kis kályhát, jó lesz az még valamire.- Most hallgathatom egész télen…

- Szóval politikáról egy szó sem esik?

- Nem hát. Nem beszélünk mi arról. Az az urak dolga, nem is értünk hozzá, meg aztán nem is érdekel na.

- És mond csak, szavazni elmentél amikor voltak az országgyűlési képviselő választások?

- Persze hogy elmentem. Már csak azért is, mert fogadást kötöttünk a haverral. Egy hordó sör volt a tét. Én azt mondtam a jobb oldal nyer, ő meg azt, hogy a bal veszít. Így aztán mindketten veszítettünk. Ittuk is a sört egy álló hétig.

- És most mi lesz, az önkormányzati választásokon októberben? Akkor is elmégy szavazni?

- Hogyne mennék!? A szomszédom jelölteti magát képviselőnek. Már csak elmegyek és szavazok rá. Elviszem még az asszonyt, meg az öregemet is. Szeretném, ha jó képviselője lenne a körzetemnek, mert tudod, aki idáig volt, csak minden negyedik évben dolgozott. Az igaz, hogy akkor aztán mindent beleadott, árkot ásatott, leöntette bitumennal az utat, fát ültetett, mindennap elsétált a házunk előtt, megsimogatta a gyerek fejét, hozott néhány kiló lisztet, meg cukrot az öregemnek és fűt-fát ígért, csak tegyük oda az ikszet a neve mellé. Na ez elmúlt, először hittünk neki, másodszor is, de hogy harmadszor is megválasszuk?! Azt már nem.

- Szóval semmi politika?

- Nem, nem én politikával nem foglalkozok. Tudod, a cipész maradjon a kaptafánál, a politikus meg a járdaépítésnél. Vagy várjál csak te, hogy is van ez…??

vissza az előző oldalra