Pap László: Kampány helyett

Ez már jószerével kampány újság, mondja a szerkesztőség, eszerint írjunk a mostani számba! Tényleg! Októberben önkormányzati választások lesznek, és mi indulunk a városi kerületekben, és polgármester jelöltünk is van. Nosza, kampányoljunk!

Nekem már a szó sem tetszik. Országos politikusék úgy lejáratták a kampány szót hazudozásaikkal, hogy kevés ember maradt - gondolkodó és következtető - akire meggyőzőleg hatna a kampányolás. Persze mindig elfelejtem, hogy túl sok honfitársam él ebben az országban, aki nem viszi túlzásba a gondolkozást és az ésszerű következtetést, inkább ösztöneire hagyatkozik. Őket meg azért nem lehet meghatni semmivel, mert már eleve érzelmileg elköteleződtek valamilyen oldalhoz, vagy csoporthoz, esetleg egy emberhez, és innen nem tágítanak, tapodtat sem.  Ilyen embert meggyőzni valamiről legalább olyan meddő tevékenység, mint szerelmes embernek azt mondani, hogy a szerelme csúnya.

És különben is, minek nekünk kampányolni! Négy éve minden hónapban megosztottuk Önökkel gondolatainkat, vélekedéseinket nézeteinkről, szemléletünkről. Aki vette a fáradságot és olvasgatta újságunkat, képet alkothatott egyesületünkről, tagjainkról, erkölcseinkről, elképzeléseinkről. Reméljük, van, aki megkedvelt, és van, aki megutált minket. Szomorú lennék, ha mindenki szeretne, vagy mindenki utálna bennünket. Azt mondják, akinek egyénisége, karizmája van, azt legalább annyian szeretik, mint ahányan utálják, ez így van rendjén. Most sem tudunk mást mondani, mint amit négy éve hajtogatunk folyamatosan: más stílusú közéletet szeretnénk Dabason, mint amilyen jelenleg van.

Szeretnénk, ha jókedvű, és pezsgő közélet zajlana városunkban. Ha mindenki félelem nélkül elmondhatná véleményét a város vezetéséről, akkor is, ha nem ért vele egyet. Szeretnénk, ha a városi munka megrendelések, vezetői kinevezések és különféle előnyök nem a sógor-koma-elvbarát alapján válogatódnának, ha a helyi döntések mechanizmusaiba előzetes konzultációk segítségével bevonnák a megfelelő szakembereket, és nem a hátuk mögött döntenének szakmai kérdésekben.

Szeretnénk, ha egyre több spontán megalakuló egyesület, klub, közösség jönne létre városunkban, mert ezekre igen nagy szükség van. Óriási mértékű az elidegenedés, emberek egymás közötti távolság tartása, elhidegülése, a közönyös bezárkózottság.

Az emberi társas érintkezések, jókedvű együttlétek hatalmas lelki terheket vesznek le a közösség tagjainak vállairól. Érzelmileg feltöltenek, feszültségeket oldanak a jó emberi kontaktusok. Nélkülük sivárság, elmagányosodás, egymás utálata, gyűlölködés üti fel fejét, ami sajnos túl gyakori Dabason is. Csak azt ne mondják erre, hogy akkor mi miért bántjuk szegény városvezetést olykor, ha jó hangulatot és békét szeretnénk. Azért, mert fejétől büdösödik a hal. Ha a városvezetés jókedvűen, és humorral fogadná kritikáinkat, mint ahogy szándékaink szerint mi fogadnánk, ha mi lennénk vezető pozícióban, akkor ebből az égvilágon semmi probléma nem adódna. Érettebb országokban, ha valaki vezetést vállal, vállalja az ezzel járó közéleti kipellengérezést is. A csak dicséreteket hallani akaró vezetést diktatúrának nevezik. Mi demokráciát szeretnénk, ahol senkinek sem kell félnie. Naivak azért nem vagyunk. Tudjuk, hogy ennek megvalósítása hosszú folyamat, hiszen viselkedési mentalitások, megrögzött beállítódások megváltozatása nagyon lassú, de nem lehetetlen vállalkozás.

Olyan kávézókat és teázókat szeretnénk fiataloknak és nem fiataloknak, ahol nem csak a kávé, vagy a tea a fontos, hanem az ott találkozó emberek hangulata, együtt eltöltött idejük értelmessé tétele.

Valódi - és nem ál - közösségek anyagi és erkölcsi támogatását szeretnénk, hogy ezekben a szép dabasi házakban élő és jó minőségű dabasi utakon közlekedő polgárok egymásra találjanak. Kevesebb depressziós, rosszkedvű ember legyen közöttünk.

Szeretnénk, ha a városvezetés a nyugdíjas klubokat is legalább úgy támogatná, mint a focit. Ha többet költene valódi kultúrára, értelmes oktatásra-nevelésre, ha legalább annyit építkezne a lelkekben is, mint épületekben.

Ha pezsgő és támogatott kisvárosi médiaélet alakulna ki. Az én fogalmaim szerint a média elsősorban ellenzéki tevékenység, nem királyi tompornyalás. Az igazi demokrata ott kezdődik, ha valaki ellenzéki médiát támogat, miközben hatalmon van. "Ha nem is értek egyet veled, de mindent megteszek, hogy elmondhasd a véleményedet!" (Voltaire).

Sajnos, erre még nagyon kevés példát látni az országban, pedig gondoljanak csak bele, hogy ez lenne a normális. Mi ez irányban szeretnénk haladni. Megkeresni, és szabad teret biztosítani sok-sok "mágnes" embernek (copyright ácsferi), aki szervezőkészségével, tehetségével magához gyűjtené és segítené többi embertársát is a gyógyító közösségi élet felé vezető úton.

Köszönjük mindazoknak a figyelmét, akik a négy év során lelkesítettek, biztattak bennünket. Nem hagytak csüggedni, pedig nehéz utunk volt olykor.

Köszönjük ellenfeleinknek hasznos figyelmét, nélkülük nem vívhattunk volna ki ilyen ismertséget. Reagálásaik, észrevételeik továbblendítették, segítették egyesületünk működését, fejlődését.

Kedves olvasóinknak további kellemes nyarat kívánunk, ami reméljük szép, és békés őszbe fordul idén is!

vissza az előző oldalra