Rácz Judit - Egy sikeres csapat

Beszélgetés a Táncsics Mihály Gimnázium diákjaival

A dabasi Táncsics Mihály Gimnáziumból a 2005/2006-os tanévben negyvenhárom diák vett részt kémia versenyen, és ezzel Pest megye legeredményesebb középiskolája, országosan pedig az első hat között van. A tantárgy népszerűsége kimagaslóan magas a diákok között,  ami őszinte elismerés is egyben Baranyi Ilona tanárnőnek, aki  felkészíti, és elkíséri az ország különböző pontjain megrendezett versenyekre a diákokat. Elért eredményeik alapján sokan gondolják a dabasi középiskolát „kémia-nagyhatalomnak”, az elmúlt évben nagynevű középiskoláknak is hozzá kellett szokniuk a dabasiak állandó jelenlétéhez, és kimagasló versenyeredményeikhez.

A versenyzők közül három diákot, Lórántfy Lászlót, Lórántfy Tibort és Bartha Zsófiát kérdeztem a felkészülés nehézségeiről, a verseny okozta stresszről, és arról, hogy hogyan tudják mindennapjaikba beilleszteni a felkészülést az országos versenyekre. Nagy lelkesedéssel, nyíltsággal és szeretettel beszéltek a versenyeken szerzett élményeikről, tapasztalataikról:

- Milyen versenyeken vettetek részt?

Lorántfy László: - Irinyi János kémia diákolimpiai válogatón voltunk Szegeden, és Curie kémia emlékversenyen Szolnokon. Az Irinyi versenynek két fordulója van. Az első fordulón 28 ember vesz részt, a második fordulóba 12 versenyző jut be, és közülük a legjobb négy versenyző jut ki a Kémiai Diákolimpiára Dél-Koreába. A verseny többlépcsős, a két nap felkészülést két nap verseny követi, amelyeken két, öt órán át tartó zárthelyi dolgozat megírása az egyik feladat.

- Ti itt a középiskolában a negyvenöt perces órákhoz, vagy maximum a két összevont órán írt dolgozatokhoz vagytok szokva, hogy lehet „”túlélni” egy ötórás zárthelyi dolgozatot?

Lorántfy László - Fel kell pakolni természetesen, üdítővel, csokoládéval. A versenyen csak számológépet lehet használni segédeszköznek. A felkészülési anyag az egyetem első és másodéves követelményrendszeréből épül fel, valamint a Dél-Koreában kiadott Diákolimpiai verseny anyagból.

- Hogyan lehet eljutni egy országos versenyre.

Lorántfy László: -  Engem az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen való részvételemért válogattak be, onnan az első tízet behívják, valamint volt egy levelezős verseny, ahonnan szintén be lehetett jutni, és ezeket a feladatokat szintén megoldottam, hogy tudjam, hogy mire kell számítani. Egyébként az OKTV-nek van egy másik előnye az első tíz helyezett megkapja az emelt színtű érettségi pontszámát, függetlenül attól, hogy éppen hányadikos.

- Zsófi, Tibor,  ti melyik versenyen voltatok?

Bartha Zsófia: -  Tiborral az Irinyi kémia versenyen voltunk.

Lorántfy Tibor: - Ez a verseny az  OKTV előkészítője. Kilencedikesek és tizedikesek vehetnek rajta részt.

- Milyen a hangulat egy ilyen versenyen?

Lorántfy László: - A tanárok hagynak minket ismerkedni, és sokunknak vannak ismerősei más középiskolákból, akikkel különböző versenyeken már találkoztunk.

Bartha Zsófia: - A legtöbb versenyen programokat is szerveznek nekünk, például városnézést, de gyakran öszszeállunk néhányan, és a szabadidőnkben együtt indulunk felfedezőútra, vagy moziba. Végül is jó a hangulat, mert ilyenkor nem vetélytársnak tekintjük egymást, és sokat lehet ismerkedni, örülünk egymásnak, amikor a következő versenyen találkozunk ugyanazokkal az emberekkel.

Lorántfy Tibi: - Jó érzés olyan társaságban lenni, akiknek ugyanolyan az érdeklődési körük, mint nekünk.

- Mennyit tanultatok a verseny előtt?

Bartha Zsófia: - Tulajdonképpen folyamatosan tanulunk, így a verseny előtt már nincs nagy hajrá. A tanárnő minden évben elhozza az éppen aktuális feladatsort, és a következő években pedig kiosztja. Így már tudjuk, hogy körülbelül milyen típusú kérdésekre kell készülni. Ezen kívül még az elméletet is meg kell tanulni, de inkább a feladatmegoldásra fordítunk több időt.

- Meg lehet határozni, hogy egyénileg mennyit tanultok otthon, mennyi időt vesz igénybe a kémia versenyekre való készülés hetente?

Lórántfy László: - Szerintem csak néhány óra hetente. Amikor verseny van, akkor több anyagot kapunk, és akkor intenzívebben foglalkozunk vele. A versenynek az a lényege, hogy van egy hatvan pontos elméleti és egy száznyolcvan pontos számolási rész, általában hat-nyolc példa. A számoláson van a hangsúly, amihez természetesen elméleti tudás is szükséges. Az elméleti rész a tankönyvhöz kapcsolódik, kiegészítve környezetvédelmi kérdésekkel, általános műveltségi ismeretekkel. Szinte minden versenyen előfordul, hogy magyar Nobel-díjasokról, tudósokról, kémiatörténetről kérdeznek bennünket. Az országos döntőn van egy gyakorlati forduló is, mennyiségi analízis, ami azt jelenti, hogy meg kell határozni egy anyag mennyiségét reagensekkel, műszerekkel.

- Hány napig voltatok Szegeden?

Bartha Zsófia: - Három napig, de ebből egy nap volt a teljes verseny, és a harmadik napon pedig már csak a továbbjutott első öt embernek van szóbeli forduló.

Lórántfy Tibor: - A dabasiak közül Rajsch Gábor, - aki az írásbelin második helyezést ért  el, - jutott be a szóbeli döntőbe. Összesítésben végül negyedik lett, és ez igazán nagy eredmény egy országos versenyen, kevés középiskolás érhet el ilyen jó eredményt.  A szóbeli forduló egy nagy egyetemi előadóteremben volt, kétszáz ember előtt kellett beszélnie, és egyetemi profeszszorok pontozták a válaszait.

- Éreztek feszültséget a fordulók során, sok stresszel jár egy verseny?

Bartha Zsófia: -  Csak addig izgulunk, amíg nem látjuk a feladatokat, mikor már kiosztják a feladatlapot, tudjuk, azonnal látjuk, hogy mit fogunk tudni megoldani.

Lórántfy Tibor: - Én is csak addig izgulok, amíg nem látom a feladatokat. Amikor már látom, már örülök, felszabadultabb vagyok, és arra koncentrálok, hogy minél többet megoldjak.

Lórántfy László: - Én a verseny előtti napon izgulok, meg a verseny előtti egy-két órában. Az Irinyi versenyen és az OKTV-n is nagyon sok példa vár megoldásra, és gőzerővel kell dolgozni ahhoz, hogy a legtöbb feladatot meg tudjuk oldani, nincs idő közben izgulni, koncentrálni kell.

- Mit szólnak az osztálytársaitok?

Lórántfy László: -  A kémia általában nem a kedvenc tantárgyuk, mivel elég nehéznek találják, de végül is büszkék arra, hogy az osztályban vannak versenyzők.

Lórántfy Tibor: - Az én osztálytársaim is elég furcsán néznek rám, hogy pont a kémia, de büszkék arra, hogy milyen eredményeket érek el.

- Sok lány vesz részt a kémia versenyeken?

Bartha Zsófi: - Elég sok lány van, mert kémiával sokfelé el lehet indulni továbbtanulni. Egyébként a mindennapokban is gyakran találkozunk kémiával, például a kórházakban a nővérek minden nap foglalkoznak kémiával valamilyen szinten.

- A versenyre készülés mellett  jut másra is időtök?  Nem tölti ki a teljes szabadidőtöket a tanulás?

Bartha Zsófia: - Én külön edzésekre nem járok, de szoktam biciklizni, szeretek olvasni, igazából a tanulás nem foglal el sok időt a napirendemből

Lórántfy Laci: - Tibi és én sokat sportolunk, igaz, hogy most a kémia verseny miatt nem tudtam eljárni a triatlon edzésekre, de télen például, ha van hó, a tűzoltóság mögötti focipályán gyakoroljuk a sífutást, nyáron biciklizünk. Emellett még dobolok és gitározok, szóval elég sok minden érdekel, sok mindenre jut időm.

Lórántfy Tibor: - Én számítógépezek és sportolok szabadidőmben.

- Mikor keltek és fekszetek le? Van úgy, hogy egész éjszaka tanultok?

Bartha Zsófia: - Nem kelek fel túl korán, este pedig 11 körül szoktam lefeküdni, de nem azért mert annyit kell tanulnom, hanem mert nem birok előbb elaludni. Hétvégén általában délelőttönként tanulok, hogy a délutánom szabad legyen.

Lórántfy Tibor: - Lacival  reggelente háromnegyed hétkor kelünk, és este tízkor megyünk l aludni. Mindig akkor tanulok, amikor úgy érzem, hogy most kell, de ez nem jelenti azt, hogy reggel korábban kell kelni, mint egyébként, és nincsenek éjszakába nyúló tanulások sem, megoldom a szabadidőmben.

- Ha jól tudom, édesanyátok ,Lórántfyné Horváth Ildikó testnevelés és biológia szakos, édesapátok Lórántfy László,  fizika-számítástechnika szakos középiskolai tanár, Zsófi szülei sem kémikusok. Miért kémiából versenyeztek mégis?

Lórántfy László: - Baranyi Ilona tanárnőnek köszönhetjük, aki észrevette, hogy érdeklődünk a kémia és a természettudományok iránt. Hetedikes korunk óta foglalkozik velünk, szorgalmasan vezeti a kémia szakköröket, mindig visz bennünket versenyekre.  A Műszaki Egyetemen például van egy kémiaszakkör, ezt is ő találta nekünk, és nagyon sokan járunk oda is. Engem érdekelnek a világ rejtelmei, és szerintem gyerekkorában mindenki szeret kísérletezni. Egyszer azt mondták nekünk a tanárképző főiskolások, hogy egy kicsit mindenki piromániás… ez mindenkinek tetszik. Baranyi Ilona tanárnő mindig adott nekünk házi feladatot, kisebb kísérleteket, amit otthon el lehetett végezni, nagyon érdekes volt.

- A továbbtanuláskor mennyiben jelent segítséget, hogy versenyekre jártok?

Bartha Zsófia: - Én  az orvosi egyetemre szeretnék menni és ott elengedhetetlen  a kémia ismerete.

Lórántfy László: - Én a Műszaki Egyetemre, vegyészmérnökképzésre fogok jelentkezni, a nővérünk is ide jár, ő is az OKTV versenyeken szerzett pontokkal jutott be, és ő is részt vett az Irinyi versenyeken, a Curie versenyen is, amikor középiskolás volt. A versenynek az az igazi előnye, hogy nagyon sok olyan anyag van, ami a középiskolai tananyagnak nem része, viszont az egyetemen szükséges.

- Lórántfy Tibor:  Én is a vegyészpályán szeretnék elhelyezkedni. Végül is a kémia olyan tantárgy, amihez kell egy kis matematika, kémia és még sok más tantárgy, így sok terület közül tudom majd kiválasztani, hogy hol  akarok majd dolgozni.

Gratulálok Baranyi Ilona tanárnőnek és minden versenyzőnek az elért eredményekhez, jó pihenést kívánok nektek a nyári szünetben, és a  következő évre pedig további sikereket az országos kémia  versenyeken.

vissza az előző oldalra