Pap László - Paradox intenció

Avagy, hogyan fogjuk ki a szelet a vitorlából

Ez a sokak számára bizonyára ismeretlen kifejezés furfangos kommunikációs lehetőségeket rejt magában. Érdemes hát közelebbről megismerkednünk vele, hiszen használata esetén növelhetjük hatékonyságunkat céljaink elérése érdekében.

Pszichológusi ténykedésemet 1979-ben egy szép, nagy kórházban kezdtem, ahol reggelenként betegbemutatás volt szokásos. Ilyenkor összeült a gyógyító stáb, és az új páciensekkel ismerkedtünk. Egyik nap egy queruláló (folyton kötözködő) hölgy mutatkozott be azzal, hogy itt minden szörnyű. A kaja rossz, a nővérek figyelmetlenek, az evőeszközök hiányosak, a betegtársak illetlenek, piszkos a padló, hideg a víz. Miután befejezte hosszas mondókáját, a főorvos paradox intencióval állította le egy perc alatt a dühös hölgyet. A következőt mondta: Hölgyem, az ön rendelkezésére bocsátunk egy üres füzetet és egy tollat. Önnek az lesz a feladata, hogy egész nap járkáljon az osztályon, és ha bárhol, bármilyen rendellenességet észlel, írja fel ebbe a füzetbe, és minden nap mutassa meg nekünk.

Ezek után a hölgy azonnal abbahagyta a kötözködést, természetesen a füzet üres maradt, nem írt bele semmit. A következő történt: a kötözködés a hölgy részéről egyfajta ellenállás volt a környezettel szemben, így akart önmagának tekintélyt, és figyelmet szerezni azzal, hogy számára semmi sem felelt meg. Mindennek és mindenkinek ellent mondott. Igen ám, de a főorvos parancsba adta neki, hogy keresse a hibákat. Ez volt a paradox intenció. Ennek a parancsnak csak úgy tudott ellenállni, ha nem kereste a rendellenességeket. Márpedig az orvos ezt szerette volna elérni. Ha csupán annyit mondott volna neki, hogy ne kötözködjön, akkor tovább kötözködött volna, hiszen ő mindig az ellenkezőjét tette annak, amit kértek tőle.

Rengeteg hasonló helyzet áll elő gyermekek nevelése kapcsán is. Vannak olyan életkorok - például a 3-4 évesek dackorszaka, vagy a 14-16 évesek második dackorszaka - amikor lányaink, fiaink folyton hadakoznak velünk, felnőttekkel. Ezekben a helyzetekben is hasznos fogás a paradox intenció. Ha azt szeretném, hogy négyéves hisztiző gyermekem reggel a kék ruháját vegye fel, nem kell mást tennem, mint kitenni elé két ruhát. Mondjuk egy pirosat és a kéket, és megkérdezni tőle, melyiket szeretné ma felvenni? Mellékesen megjegyezni, hogy szerintem a piros sokkal szebb és jobban is áll neki. Ezek után bizton a kéket fogja választani, csakhogy ellent mondhasson nekem. Azt ő ugyanis nem sejti, hogy én is a kék ruhát szeretném ráadni. Mennyi felesleges veszekedéstől mentené meg családokat, ha ilyen helyzetekben használnák a paradox intenciót! A dolog működik egyéb emberi kapcsolatok, például házastársi viták, főnök - beosztott közötti ellentétek esetén is stb.

Kommunikációs kultúrában járatlan politikusok kapcsán is bevethető a fenti módszer, és igen hatásos, ugyanis az "átlag" politikus meglehetősen hiú és sértődékeny. Ezt lehet könnyen kihasználni azzal, ha felpiszkáljuk, feldühítjük kicsit a hiú és bamba politikust azzal, hogy orra alá dörgöljük, mondjuk a hibáit és a tévedéseit. Ettől felettébb dühös lesz, és csúnya dolgokat fog rólunk mondani fűnek-fának, ami azért szerencsés, mert nem tudja abbahagyni. Olyannyira nekivadul ellenfele pocskondiázásának, hogy egyre többen kiábrándulnak belőle, elkezdik nem szeretni, vagyis folyamatosan szavazókat veszít, ami nem neki kedvez, hanem az ellenfelének. Ebbe a csapdába, hiúsága miatt a legintelligensebb politikus is besétál. Nem veszi észre a paradox intenciót.

A pszichológia számtalan hatékony módszert ismer és használ, amit bárki megtanulhatna, ha nem lenne annyira eltelve önmagával, (azt gondolván, hogy ő tökéletes) és szerencsésen fejlesztené pszichológiai kultúráját. Természetesen, mint minden mással, ezekkel a módszerekkel is lehet élni és visszaélni. Fel lehet őket használni nemes és nemtelen célok elérésére, mindez a felhasználó személyiségétől függ.

Például, nem baj, ha megveszem a kitűnően tisztító mosóport, mert ügyes volt a reklám hatása. Viszont sokaknak a legócskább bóvlit is el lehet adni, ha elég rafinált reklámmal fűszerezik, és bizony erre is vannak példák. Mindazonáltal nem a módszer a hibás az emberek befolyásolásában, hanem a módszert használó ember. Itt is érvényes a mondás: Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde!

Végezetül szeretném felhívni minden kedves olvasó figyelmét arra, ha a jövőben kedvet kap a paradox intenció használatára, előtte alaposan tervezze meg a dolgot, mert könnyen kilóghat a ló lába. Ha ugyanis bárki észreveszi, hogy vele szemben próbálnak ilyesmit használni, azonnal hatástalanná válik a dolog.

Szerencsére (?) hazánkban még kevesek fogják észrevenni, ehhez ugyanis érett pszichológiai kultúra szükségeltetik.

Mindenesetre eredményes gyakorlást kívánok mindenkinek!

vissza az előző oldalra