A hónap kérdése fiataloknak

Azt szerettem volna tudni most, hogy milyen módszerekkel lehetne elérni, hogy a társadalom nagyobb hangsúlyt fektessen környezetünk megóvására.

Elég az, hogy kihajtják a gyerekeket egy nap szemetet szedni, kényszerből? Van minta előttük arra, hogy miért is kell ez, miért is lenne fontos??

Azt gondoltam, hogyha másra nem is,  a legszűkebb környezetére hatással kell lennie mindenkinek a "ne szemeteljünk" témában, így nekem is. Az egyik barátommal hónapok óta minden egyes - általam látott- csikk eldobását nagy műsor követte. Mindennel próbálkoztam, kértem, felszólítottam, zsaroltam, hisztiztem, elrettentő képeket mutattam a Föld szennyezettségéről, tanulmányt a csikk le nem bomlásáról, felvettem a csikkét én, és minden egyéb általam kivitelezhető technikával próbálkoztam, de a helyzet egyre reménytelenebbnek tűnt. Hol egy kajás zacsi, hol egy szalvéta került eldobásra az elmaradhatatlan csikkek mellett.

Ezzel a dologgal kapcsolatban nem tudtam toleráns lenni, nem fért a fejembe, miért nem lehet a kukába dobni a szemetet. Míg nem egyszer megtörtént a csoda és kuka hiányában, a zsebébe tette a papírzacsit, gondoltam beteg, elfelejtette, hogy mindig eldobálja a szemeteit, de aztán rendszer lett ebből a "szemetet a kukába" dologból. Mikor már sokadszorra láttam, megdicsértem, lelkendeztem neki, és rákérdeztem, hogy ugyan, hogyhogy átállt. Arra számítottam, hogy miattam, meg, hogy jó példát mutattam, meg a sok győzködés, de nem. Egyszerűen egy általa nagyratartott, kedvenc rádiós műsorvezetője bemondta a tutit az egyik műsorában: "Tök égő, ha valaki szemetel!". Ez kellett neki, azóta egyszer sem láttam szemetelni, és gyakran rászól a még szemetelő ismerőseinkre is. Úgy tűnik, mindenkiben más hatások miatt alakul ki a környezet-tudatosság…

B.A

Én csak a saját példámból tudok kiindulni. Apukám kis koromtól kezdve sokszor kivitt a természetbe. Nagyokat sétáltunk, megmutatta a védett növényeket, és figyelmeztetett, hogy ezeket nehogy leszedjem. A séták során láttam rajta, hogy mennyire imádja a természetet, és én is megértettem, hogy miért. Egyszerűen azért, mert szép, és ami szép, arra vigyázni kell. Gyakran járok erdőbe és borzasztó látni, hogy vannak olyan emberek, akik szeméttárolónak használják. Sajnos nem tudom megérteni ezt, és szánalmas dolognak tartom. Úgy gondolom, az embereknek el kellett volna már jutniuk arra a szintre, hogy ne hulladékban éljenek, de sajnos ez még mindig nem jellemző nagyon sok emberre. Nem tudom, hogy hogyan kellene a gyerekeket környezetbarátnak nevelni, de apukámnak ez a módszer működött.

Dormány Dániel

A tudatos nevelésnek, szerintem már az óvodában el kellene kezdődnie.

Gondolok itt a szelektív hulladékgyűjtésre.  Időben meg kellene ismertetni a gyerekekkel az anyagok közötti különbséget. Persze mindezt játékosan, hogy közben úgy érezzék, csak játszanak. Eközben teljesen tudatossá válhatna számukra, hogy nem vesznek minden nap zacskót a boltban, hanem visznek otthonról, és újra hasznosítható dolgokat vesznek.  Majd ahogy egyre nőnek komolyabban és komolyabban lehet tanítani őket. Még legalább 6-8 generációnak kell felnőnie, ahhoz, hogy ez érjen is valamit.

Tapasztalatom. Dabas-Sáriban lakom. Az egész falunak egyetlen egy olyan helye van, ahova szelektíven lehetne kivinni a szemetet. Az is nem túl látható helyen. Édesanyám úgy gondolt, hogy Ő szelektálja a szemetet. Én ezt nagyon szépnek tartom, csak az a  negatív tapasztalatom, hogy a válogatott szemetet is ugyan oda viszik ki, ahova a többit, így felesleges. Nincs meg az a kapacitás, ahol valóban szelektíven lehetne a hulladékot tárolni. Továbbá hihetetlen mennyiségű buta, analfabéta ember van, aki képes az erdőbe vinni a szemetét, amikor ingyen is le

rakhatná a hulladéklerakóban (+ fél Trabant, hűtő és még sorolhatnám)

Ismét oda lyukadok ki, hogy a gyerekkorban kell elkezdeni a nevelést.

Ez máshogy hosszú távon nem működik.

Lovistyek Renáta

Ez egy teremtett világ, emberek, állatok és növények szimbiózisa. Minden összhangban van egymással és hat egymásra.  Sajnos az emberiség nemigen igyekszik megóvni ezt a szép világot. Szemetelünk, szennyezzük a levegőt, talajt, vizeket, irtjuk a nagy esőerdőket, melynek fái javarészt termelik a bolygónkon az oxigént. És még lehetne sorolni, ami már közhelyesnek hangzik, pedig a következmények egyáltalán nem azok, és nem lesznek azok.

Globális felmelegedés, az ózonpajzs vékonyodása, sarki jég olvadása, egyre nagyobb és pusztítóbb viharok. Riogatnak, hogy jégkorszak lesz, pedig nem, épp az ellenkezője, nagy forróság és tikkasztó meleg. A klímaváltozás következtében veszélybe kerülnek az energiaforrások. A meleg klíma nagyon sok járványnak és vírusnak kedvez. Pl.:influenza.

Vannak olyan törzsei amelyek világjárványokat okoznak. És Isten őrizzen, hogy a régi nagy járványok, mint pl: az ebola újra megjelenjenek.

(Észre sem vesszük - csak ha egy állatvédő honlapra látogatunk - hogy olyan termékeket használunk javarészben, melyeket állatokon kísérleteztek.  Hogy az a sampon, vagy testápoló ne irritáljon minket, hogy szép fényes legyen a hajunk vagy sima és puha a bőrünk, azért egy ártatlan állat szenvedett meg és pusztult bele. Ne gazdagítsuk az ilyen termékek gyártóit!

És milyen sok az értelmetlen állatkísérlet! )

Szem előtt kell tartani nekünk és a felnövő nemzedéknek a környezetrombolás következményeit, össze kell fogni, hisz sokat lehet tenni a károsító tényezők csökkentése érdekében, és ez csak együtt lehetséges, mert mindenkinek érdeke, hogy szép környezetben, biztonságos világban, és egészségben éljünk.

 

Prauda Gergő

 Környezet-tudatosságra jelenleg a szelektív hulladékgyűjtésre alkalmas kukákon kívül nem nagyon tanít semmi. Ilyen kukákat már sok helyen látni (ha jól emlékszem a környéken Dabason lehetett legelőször igénybe venni őket), ennek ellenére nem történt sok változás a szemetelést illetően. Valószínűleg a konténer telepítés kevés lesz ahhoz, hogy lepipáljuk Svájcot a "Ki tesz többet a környezetért?" c. versenyben. Annak ellenére, hogy már jó ideje használhatjuk a színes szemétgyűjtőket, ha hirtelen kellene válaszolnom, nem tudnám megmondani, hogy mit kell dobni a barna, vagy a szürke színű kukákba és szerintem ezzel még sokan így vannak. Éppen ezért kötelező jelleggel kellene mondjuk minden egyes árucikk csomagolásán feltüntetni a bifidusz-eszenzisz tartalom mellett az adott csomagolóanyag "kuka-szín-kódját" is (azaz, hogy fogyasztás után melyik kukába is kell azt dobni). Nem mintha nem lehetne megjegyezni, hogy a szürkébe fémet kell dobni a barnába meg papírt (azóta utánanéztem), de kresz -vizsgán is mindenki megtanulta, hogy elsőbbséget kell adni a gyalogosnak, ehhez képest gyalogosként még a zebrákon is csak átmenekülni lehet az út túloldalára. De ezen kívül tájékoztató jelleggel rá lehetne írni még, hogy hány száz év alatt bomlik el, ha eldobjuk, és mennyibe kerül majd az, hogy az (általunk) teleszemetelt erdőket megtisztítsa az állam (a mi pénzünkből) vagy, hogy mennyit lehet azzal spórolni, ha újra felhasználjuk. Ez csak egyetlen apróság, de szemléletet változtatni egyedül a színes kukákkal nem lehet. Persze azok nélkül sem.

Tóth Ákos

Számomra a dolog egyértelmű. Mindenkinek, mindenhol lehetőséget kell adni!

A lehetőség esetemben azt jelenti, hogy a munkahelyemen megteremtették a szelektív hulladékgyűjtés feltételeit. A szemetet szakszerűen(!) nekem kell a gyűjtődobozokba helyeznem, de biztos lehetek abban, hogy azt valóban újrahasznosítják. Igaz ez néhány "plusz" lépéssel jár, de úgy gondolom, megéri. Amióta megvan az a bizonyos lehetőség sokszor bosszant, ha nem szétválogatott szemetet látok.

Úgy hiszem, nem csak beszélni kellene erről a témáról, hanem közben gyorsan cselekedni is. Először minden háztartásnak adjuk meg a lehetőséget! Biztos vagyok benne, hogy sokan élnének vele!

Köszi a válaszokat! Jó, hogy a vizsgaidőszak/ érettségi para közben is jutott energiátok velünk gondolkodni, és billentyűzetbe vetni az eredményt. Olyan jó lenne, ha mindenki így gondolkodna, mint Ti, mert azt hiszem, erről a kérdésről nem lehet másként. Ha mindenki csak a közeli ismerőseit jobb irányba tudná terelgetni a környezet megóvásával kapcsolatban, már akkor nem lenne ilyen mocsok körülöttünk!

Jön a következő kérdés, számítok rátok, és mindenkire, akinek kedve lenne agyalni rajta. Jelentkezzetek az aniko@patriota.hu címre, és már küldöm is.

vissza az előző oldalra