Kocsír Anikó - Őrizzük a húsvéti hagyományokat?

A hónap kérdése fiataloknak

Pár napja egy egyetemista lány ismerősöm szégyenlősen mesélte, hogy neki fogalma sincs „erről a húsvét témáról”. Azt gondoltam, hogy nem vallásos, így elmeséltem neki Jézus keresztre feszítésének és feltámadásának történetét. Ezzel is okoztam némi meglepetést, de konkrétan arra volt kíváncsi, hogyan működik a locsolás, a tojásfestés, mert idén egy barátja „megfenyegette, hogy meglocsolja”, és ő azt sem tudta, hogy ez hétfőre várható… Vajon a többség őrzi a húsvéti hagyományokat?

Csiszárik Csilla

Bevallom, a húsvét sosem tartozott a kedvenc ünnepeim közé! Mindig korán kellett kelnem, szépen kiöltöztem (már akkor sem szerettem a szoknyát, és a gondolatot, hogy nem feküdhetek a kanapén), és ráadásul mindig akkor jöttek locsolni, amikor a legjobb részek mentek a mesében! Így hát a magam módján oldottam meg a kérdést: elbújtam, vagy felmásztam egy fára! Egy idő után anyukám is kezdte megunni a dolgot, ezért rendszeresen elutaztunk valahova az otthoni locsolkodók özöne elől (ami megjegyzem sosem volt több 5 embernél)!

Az utóbbi években pedig már el sem utazunk, csak bezárjuk az ajtót, és nem törődve a csengővel, jókat pihen az egész család.

Szerintem lassan teljes mértékben eltűnik az ünnep hagyományos tojás-festős, nyuszi-várós hangulata, és csak egy nap lesz, amit otthon tölthetünk...

A vallási részben viszont teljes mértékben kiveszik  családom női tagjai a részüket! Ilyenkor (nagyböjt idején) valóban nem eszünk húst, és próbálunk kisebb-nagyobb önmegtartóztatásokat “felajánlani”. Én például a fejembe vettem, hogy kevesebb csokit eszek, mint máskor (persze a túrórudi nem számít annak!) És ha nem is mindig sikerül, de próbálok egy picit jobb lenni... Számomra sokkal inkább Jézus kereszt halálát és feltámadását jelenti ez az ünnep, mint a nyuszis-őrületet, bár szerintem lassan mindkettőt elveszítjük...

Kis Tamás

A húsvét számomra nem igazán különbözik a többi klaszszikus ünneptől.

Mivel nem mélyen vallásos családban nőttem fel, még sosem volt részem igazi böjtben, és templomba sem szoktam elmenni. Ennek ellenére a megszokott tradíciókat én is ápolom. Minden évben meglocsolom családom nő tagjait, ismerősöket, és a sonkát, tojást is megfőzzük. Néhány nem túl értékes szokás gyakran nagyobb népszerűségnek örvend, - szalmaszórás - mint az igazi értéket képviselő tojásfestés.  Legtöbben nem is tudják hogyan kötődik a szalmaszórás a húsvéthoz, de felhatalmazva érzik magukat, hogy ezen a címen jelentős anyagi károkat okozzanak másoknak ( pl.: kapu átfestése, leszerelése…). Sok család több napra is elutazik, vagy csak bezárkózik a locsolók elől. Ezt nagyon elítélem, mert mindenféle nemzeti hagyomány, kultúra, és szokás ápolását nagyon fontosnak tartom, mert nyelvünk és lakhelyünk után ezek a legjelentősebb dolgok, amik magyarrá tesznek bennünket. A mi felelősségünk, hogy ezeket gyakoroljuk, megőrizzük utódaink számára!! A másik típus aki chips-szel, kólával várja, és a kínaiban vásárolt ötletes bakelitszagú kis tárgyakkal és egy ötezressel jutalmazza a locsolót. Személy szerint én egy szép hímes tojásnak és a házi süteményeknek örülök a legjobban.

Kollár Bálint

Hát igen, nemsokára itt a húsvét, a locsolkodás, a hímes tojás és a csokinyulak ideje. De vajon mi is a húsvét?   Erre minden ember mást mond. A vallásos emberek számára a húsvét nagyon fontos, az egyik legfontosabb ünnep. Van, akinek a húsvét egyszerű nap, van, akinek csak  annyit jelent, hogy elmegy a  lányismerőseihez, meglocsolja őket és közben örül, ha sok pénzt kap ezért. Szerintem a húsvétnak nem szabad a pénzről szólnia. A húsvéthoz  nagyon szép és vidám hagyományok kapcsolódnak. Na jó, én is örültem, ha kaptam valamennyit, de ha nem kaptam pénzt, akkor is élveztem a húsvétot. Járni házról házra és megparfümözni a lányokat….Nagyon élveztem. De azért akkor volt a legjobb, mikor utána megkaptuk a jutalmat: a hímes tojást és a csokinyulat. Utána leültünk, ittunk egy üdítőt, aztán pedig mentünk tovább.Ez így folytatódott, amíg volt meglátogatnivaló ismerős. Aztán vártuk a húsvéti nyulat. Szóval a húsvét egy nagyon szép és jó ünnep, kár az anyagiakkal elszúrni. Mi a családdal általában kihasználjuk az időt, és elutazunk néhány napra kikapcsolódni, pihenni. De ha itthon vagyunk, akkor is megpróbáljuk tartalmasan eltölteni a szünetet. Szerintem a húsvét együtt jelenti a tavasz eljöttét, vallásos ünnepet és a hozzá kapcsolódó hagyományokat.

Papst Vica

Húsvéti hagyományok? Hát azt hiszem ezek már olyan dolgok, amikről mi nem sokat tudunk. Kiskoromban még emlékszem nővéremmel milyen izgatottan szaladtunk ki megkeresni, mit is hozott a nyuszi (amelyik tojás meg jól elrejtőzött azt rendszerint nyáron a kutya találta meg és dézsmálta fel). Hétfőn, pedig szépen felöltözve vártuk a locsolókat korán reggel, lelkesen számoltuk hányan is hintették ránk bódító illatú léjüket és másnap a barátnőkkel összejöttünk és versenyeztünk kinek volt többször szerencséje ilyen kegyben részesülni, mint a locsolás. Mára ebből már semmi nem maradt. Nem is igazán igényeljük, mert már nem fogunk elhervadni, kaptunk elég levet a fejünkre, úgyhogy rendszerint mindenki menekül otthonról, vagy éppen ilyenkor teszünk látogatást rokonainknál, ahol még ámítjuk a mostani kicsiket, hogy a nyúl tojt nekik csokit. Szóval, szerintem nem igen őrizzük a hagyományokat, vagy inkább nem azt a részét őrizzük, amit igazán kéne. A vallási részét csak az idősebb emberek tartják szem előtt, a kicsiknek az előbb említett csoki a fontos, az egyre fogyatkozó számú locsolkodóknak pedig már nem a piros tojás a lényeg, hanem az a papírdarab, amin fontos ember képmása szerepel.

Ez borzasztó szomorú! Azt hiszem, ezért is tűnt el sokunkból az igazi Húsvéti Ünnepi Érzés. Talán az idén másképpen lesz, és talán mások  szebbeket látnak és írnak le.

Azért mindenkinek szép ünnepet (sok csokit) kívánok!!!!!!

Varga Ádám

A húsvéti hagyományokat az emberek nagy százaléka folytatja. Hisz egy gyönyörű tavaszi napon szívesen kimozdul az ember otthonról, főleg ha ezt a rokonok meglátogatásával kötheti össze. Persze ezt még tetézi az, hogy a rokonok alkoholos italokkal, és finom étellel várják. A magyar emberek nagy része ezt kihagyhatatlan alkalomként veszi. Én különösen szeretem ezeket a napokat amiatt, hogy egy nap alatt végiglátogathatja az ember legtöbb rokonát, és természetesen ritka dolog, hogy ilyen finom étkek kerülnek az asztalra. Ha csak erről szólna, teljes mértékben tetszene. De hogy miért kell belekeverni a nyulat, és emellé még a piros tojást… ezzel nem voltam soha kibékülve teljesen. A másik dolog, az a szalmaszórás, ami eléggé eldurvult mostanában. Én szerencsére kimaradtam az ilyen értelmetlen dolgokból, mert én Ócsáról jöttem át Dabasra. Sok értelmét nem látom az agresszív viselkedésnek. A gyerekekben mindig az marad meg a húsvétról, hogy ekkor van a tavaszi szünetük, kapnak csokit, és a nagyobbak pénzt is kapnak. Igen, nekem is jól jött az a kis zsebpénz, de én abszolút nem vártam el senkitől, hogy pénzt adjanak. Nem számoltam vele. Talán ez az, ami beszennyezi igazán ezt az ünnepet. Sajnos ezen is látszik, hogy mostanában menynyire pénz-centrikus társadalomban élünk.

Zsolnai Richard

Én sosem szerettem a húsvétot, mert szerintem már régen elveszette azt a jelentősségét, amit valójában hordozott. Olyannyira régen, hogy ha a mai fiatal nem ássa bele magát valamiféle néprajzkönyvbe, akkor nem is tudja, mit jelentett ez valójában. Bevallom, én sem vagyok vele igazán tisztában. Sajnos már kis koromban szembesültem azzal, hogy az egész húsvét kifordult önmagából. Számomra ebből a szempontból a leg- illúziórombolóbb élmény az volt, mikor locsolkodásért pénzt kaptunk, és az volt a “császár” akinek több pénze jött össze. Ekkor voltunk kb. 10 évesek. És még ezek után beszélünk hagyományokról, mikor ebben az amúgy is anyagias világban már a legkisebbeket is a pénz tiszteletére neveljük? De talán ez az élet rendje. Talán a falusi életmód háttérbeszorulásával vissza kell szorulnia a népszokásoknak is. Nem tudom. Mindenesetre igazán lehetne bennünk annyi tartás és büszkeség, hogy ha már volt valamink, és az jó volt,  akkor azt ápoljuk, és tartsuk életben, hiszen a miénk. Nem biztos hogy az újítások mindig jók. Lehet, hogy a régi jobb volt.

Köszönöm a válaszokat!

Az aniko@patriota.hu  címre várjuk minden olyan fiatal jelentkezését, aki szívesen gondolkodna velünk a továbbiakban, havonta egyszer. Aztán mi a gondolkodás írásos következményeit megosztanánk újságunk olvasóival. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy jelentkezésed után kötelező jelleggel mindig válaszolnod kell… Csak akkor, ha érdekes számodra a kérdés.

vissza az előző oldalra