Papst Vica - 5 karikás beszámoló

A téli olimpiák történetének 20. két hetét „tölthettük el”, most Torino-ban február 10-26-ig. Meglehet nem bír akkora hatalommal, mint egy nyári olimpia, a téli sportok szerelmeseinek kétség kívül ez az idő is maga volt a kánaán. (Érdekesség: idén 2500 sportolót 10 000 újságíró figyelte.)

Én személy szerint úgy vagyok az olimpiával, mint Gombóc Artúr a csokoládéval! Lehet gömbölyű, szögletes, téli nyári… mindegy, csak az legyen!

Sokat gondolkodtam, miről is szóljon ez a kis beszámoló. Talán gyorsan összegyűjtsem az összes sportág nyerteseit, helyezettjeit, hogy piszok naprakésznek tűnjek minden versenyt tekintve, és úgy tűnjön, hogy az adott figurát még ismerem is. Mivel ez nincs így, erről letettem.

Jött az a variáció, hogy kiemelem, azon sportágakat, amiket kedvelek, de ez megint nem volt jó ötlet, hisz mi van akkor, ha másokat nem csak a jégkorong, műkorcsolya és síugrás érdekel. És valljuk be, ez minden bizonnyal így van.

Harmadikra azt ötöltem ki, hogy csak a magyar eredményeket helyezem előtérbe, de a téli olimpiák nem azok a versenyek, ahol vérmes érmes reményeink lehetnének, így elég rövid lenne irományom. (Bár itt meg kell említenem, hogy van kikre büszkének lennünk, hisz két fiatal gyorskorcsolyázónk révén pontokat szereztünk!)

Végül az az elhatározásom támadt, hogy a „száraz” tényeket a sportriporterekre bízom, én pedig személyes élményeimnek, észrevételeimnek adok hangot.

Ilyen első élmény általában minden olimpián a megnyitóünnepség, amely során rendszerint olyan állapot kerít hatalmába (főleg az olimpiai láng meggyújtásával), amitől két hétig lázban élem életem. Így történt ez most is.

Élmény volt látni nagy NHL sztárokat címeres mezben játszani. Csalódás volt viszont, hogy Dominik Haseknek (véleményem szerint legjobb hokikapus) csupán nyolc percig tartott az olimpia, sérülés miatt.

Megható volt látni, hogy a férfi műkorcsolya verseny második helyezettje oly módon örült ezüstérmének, hogy svájci létére végigzokogta az orosz himnuszt.

Jó volt végigizgulni a síugrásköröket.

A hangulat tetőzése képen, pedig öröm volt látni a záróünnepséget, (bár ez valami jó dolognak a vége), és az olimpiai láng kialvásakor mindig sírok, hogy négy évet kell várnom újboli fellobbanására.

Hát, nekem ezt jelentik az olimpiai játékok!

vissza az előző oldalra