Pap László - Hogyan legyünk boldogok?

Hát, ha valaki erre sem kíváncsi, az hagyjon fel minden reménnyel, és éljen kellemes boldogtalanságban, végső soron az is érzelem.

Elöljáróban leszögezem, hogy a boldogsághoz több út is vezet. Érdemes mindenkinek a saját útját járni.

Lehet, hogy a boldogság kék madara valójában nem is madár? Lehet, hogy olyan, mint az eper, vagy a málna? Apró részekből tevődik össze, és külön-külön is boldogítanak a részecskék? Minél több van belőlük életünk gyümölcsös kosarában, annál gazdagabb a kínálat.

Hú, milyen bonyolult és összetett ez a fogalom: boldogság!

 Milyen illékony és milyen relatív. Örömteli percek, órák, napok, s milyen gyorsan elmúlnak. És mennyire örömtelen tud lenni az, ami korábban öröm volt. Gondoljunk csak egy válóperi tárgyalásra. Mily átéléssel képesek utálni egymást korábban szerelemben élő párok.

 Milyen kellemes tud lenni egy kétórás repülőút a napsütötte kék égen. És milyen fárasztó tud lenni ugyanez a huszadik órában.

De szép az élet az alkoholistának az ötödik korsó sör után, és mily szörnyű a másnapi ébredés az öt krigli folyományaként.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a boldogság málnadarabkái csak akkor okoznak örömöt és megelégedettséget, ha korábban átéltük a hiányukat is. Vagyis nincs boldogság, boldogtalanság nélkül. Aki az élet szinuszgörbéjét leegyszerűsíteni igyekszik alul vagy felül áteresztő szűrőre (lásd mazochisták, akik a szinuszgörbe alsó felét élik folyamatosan szenvedve, vagy a hedonisták, akik megkísérlik kimazsolázni a felső finom falatokat), nem élhetnek teljes életet.

Aki el tudja fogadni az élet ciklikus változásait (egyszer fenn, egyszer lenn), az már komoly bölcsességre tett szert. Hát, ha még azt is megérti valaki, hogy a kínos, kellemetlen, nehéz élethelyzetek (lenn) érlelik a személyiséget, - vagyis bármilyen fájdalmas a megélésük, ettől leszünk bölcsebbek – akkor nem feltétlen ágál nehezebb élethelyzete ellen sem, aki éppen borúsabb napjait éli.

Az örömök (a szinusz görbe felső része) arra valók, hogy feltöltődjünk, élvezkedjünk, készüljünk az újabb nehéz szakaszokra (a görbe alsó része).

Szerintem a boldog ember elfogadja az élet ciklikus szakaszait, és mindkettőt teljes intenzitással igyekszik megélni. Beletörődik, ha szerencsecsillaga éppen leáldozó félbe hajlik, és teljes szívvel örvend sorsa jobbra fordulásának.

Nekem gyanúsak azok az emberek, akiket a balsors állandóan kísér, vagy akiknek mindig minden sikerül. Csalnak ők. Mert az élet nem siralomvölgy. De nem is habos torta. Attól tartok, mindkettő együtt.

Ha valaki mégis csalni szeretne, van számára egy jó ötletem. Érlelje meg a személyiségét alaposan, - és itt első sorban érzelmi érettségre gondolok - és akkor lehetősége adatik arra, hogy a szinusz görbe teteje (vagyis a szép napok) meghosszabbodjon, a görbe alja (vagyis a kínkeserves időszakok) pedig lerövidüljön. Valahogy így:

Ez azért mégis csak jobb, mint fordítva, nem igaz?

Aki nem hiszi, járjon utána!

vissza az előző oldalra