Papné Gogolák Márta - Gondolkodó…

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz megírását. Ennek emlékére 1989. óta ezt a napot a Magyar Kultúra Napjaként ünnepeljük.

Mint minden ünnep, a kultúra napja is csak akkor éri el célját, a figyelem ráirányítását egy-egy eseményre, személyre, problémára, stb., ha fókuszként működik. Azaz, nem akarjuk letudni egész éves lelkiismeret-furdalásunkat (lásd: nőnap, anyák napja), mulasztásunkat, (mostezersokkalfontosabbdolgom/unkvan) egyetlen napon, hanem az a jeles nap a csúcspontja az ünnepnek. Miként ez történt – nagyon dicséretesen – tavaly a József Attila centenárium alkalmából. Hiszen a kultúra nem lehet egyetlen nap ügye.

Apropó! Mikor gondolkodtak el utoljára azon, mit is jelent önök, ill. környezetük, a társadalom, az emberiség számára a kultúra? Jó lenne, ha sokunk számára nem csak a magas kultúrát jelentené, amit azzal tolhatnánk félre, hogy ez csak egy szűk kisebbség privilégiuma, akik ráérnek, meg legalább doktori végzettségük és sok pénzük van hozzá. Úgy gondolom, a kultúrát minden társadalomnak nemzedékről nemzedékre újra kell fogalmaznia. A múlt év végén folyt vita az egyik országos lapban arról, hogyan kellene megváltoztatni az ének-zenei tananyagot, pl. a rock zenére alapozva (hogy csak egy egyszerű, hozzám közel álló témát érzékeltessek).

Megnyugtatott, hogy nem csak én érzem úgy, nem kell azért a népzenét, a klasszikus muzsikát, a szolfézst kihajítani az ablakon, mert modernizálásra van szüksége a zeneoktatásnak, mint ahogy azt a vitaindító cikk feltételezte. Tudomásul kell vennünk, hogy más a szerepe az olvasásnak, a zenének, a társasági kapcsolatoknak, stb., mint 100, vagy akár csak húsz évvel ezelőtt. Új, pl.: média-, internetkultúrák születtek, születnek, s meg kell tanulnunk elhelyezni őket életünkben.

Elsősorban a fontossági sorrendben lévő helyüket kell megállapítanunk, azaz ki kell alakítanunk egy új kulturális értékrendet, és ez korosztályonként, nemenként, iskolázottsági szintenként, lakhely típusonként más és más lehet. Véleményem szerint az a fontos, hogy a fent felsorolt csoportok megtalálják, birtokolják, gazdagítsák saját réteg kultúrájukat, s ne fogadják el a sivár, ám esetleg kényelmes lehetőségeket (pl.: csak a televízió nézés, esetleg bulvárlapok olvasgatása, olykor felszínes, úgymond baráti beszélgetés), s ezzel járuljanak hozzá a közösségi, a nemzeti, vagy akár az egyetemes kultúrához. Félreértés ne essék, ezek a tevékenységek is beleférnek mindennapjainkba.

Ám számomra a kulturálódás valamiféle érzelmi-szellemi gazdagodás lehetőségét is jelenti. Ami épít, ami feltölt, ami az átlagostól elemel. Ez megnyilvánulhat közös tevékenységekben, vitákban, beszélgetésekben is, hogy ne csak a művészetekre gondoljunk. Hiszen – hogy csak egy társadalmi jelentőségű, aktuális dolgot említsek -  egyik legfontosabb dolgunk megtanulni a demokrácia kultúráját, melyben, valljuk be, 15 év alatt is csak csecsemő szintig jutottunk.

Abban érzem a civil szerveződések, s itt egyesületünkre is gondolok, legnagyobb szerepét, hogy a helyi kultúra kialakításában iránymutatóvá, aktívvá váljon, a város lakói számára színteret biztosítson.  Kovász legyen.

vissza az előző oldalra