Könyvajánló: Francis Fukuyama: A nagy szétbomlás

Kialakult egy speciális, mentális vakság az emberekben. Vagy túl közelről nézzük a dolgokat ahhoz, hogy jól láthassuk, vagy a mindennapi politikai tűzijáték túlságosan elvakít, és ezért nem érzékeljük azokat az apróbb részleteket, amik együtt a hosszabbtávú jövő minőségét befolyásolják.

Nem szólhat minden politikai megnyilatkozás a jobb- vagy baloldalról, nem képzelhető el olyan működő megoldás, amelyikben csak az egyik oldalnak van szerepe, ahogy az sem képzelhető el, hogy bármelyik oldal magától megszűnne: vagyis számolni kell a másik oldallal.

Ha már térbeli irányokban határozódott meg a társadalmi különbség, maradjunk ennél, de próbáljuk meg kiterjeszteni, legyen még két irány, a fel és a le. Az sem képzelhető el, hogy csak a jobb oldaliaknak megy fel és a bal oldalnak le, vagy fordítva. A magyar társadalom nagy részének felfelé kéne vezessen az útja, sajnos azonban jól érzékelhetően nem ez történik.

Az eltelt időszakot erkölcsi és anyagi szempontból értékelve megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás (rendszer korrekció) után az új rendszerrel járó új, általánosan elfogadott, előremutató értékrendszer szinte ki sem alakult, a hirtelen megnyílt gazdasági lehetőségek pedig lassanként megszűntek. Most körülbelül itt tartunk.

Hol a hiba? Hogy lehet, hogy a hasonló történelmet befutó csehek mind kulturális, mind gazdasági mutatóik alapján előttünk járnak? Hogy a Balti államok előbb csatlakoznak az euró-övezethez, és hogy Romániába tavaly az egy évvel azelőttinél 40%-kal több tőke áramlott be, amivel meghaladták a Magyarországon befektetett összeget? És hogy lehet, hogy a szintén diktatúrából ébredő Spanyolország a rendszerváltástól eltelt egyáltalán nem hosszú idő alatt fényévnyi előnyre tett szert Magyarországhoz képest, és hogy egy gazdaságilag és politikailag fejlett országban Magyarország súlyát a világranglistán valahová a Cook szigetek és Tobago közé teszik?

A hiba a mi készülékünkben van. Mások nem válaszolhatják meg ezeket a kérdéseket helyettünk, de gondolataik, tapasztalataik útba igazíthatnak, mások tapasztalatai és következtetései segítségével levághatjuk a fölösleges kerülőket. Elsőként egy korszak-lezáró műre hívnám fel a kedves olvasó figyelmét.

Akiket érdekelnek a hosszabb távú gazdasági és szociális folyamatok, akik szeretnek következtetéseket levonni politikai és gazdasági adatokból, de legfőképpen azok, akik a múlt értékelése során levont következtetéseket egy ország vagy egy nemzet, vagy akár egy kisebb csoport (pl. település) jövőjének megtervezésében szeretnék hasznosítani, azokat invitálja elképesztő szemléletváltásra Francis Fukuyama: A nagy szétbomlás c. könyvében.

A japán származású amerikai filozófus gondolatait a 30 oldalas bibliográfiában felsorolt könyvek szerzőire és adatbázisaira alapítja, de mi ne ijedjünk meg tőle. Fukuyama célja nem az olvasó elrettentése, hanem az adatokon alapuló eligazítása, saját, a társadalmi rendszerek szétbomlásának magyarázatára irányuló érveinek alátámasztása.

A szerző elmerészkedik olyan következtetések levonásáig, melyek teljesülésük, beigazolódásuk esetén a kor meghatározó gondolkodójává emelnék, ha ez már meg nem történt volna vele A történelem vége és az utolsó ember c. könyvének 1992-es megjelenése óta. (Amiben nem kevesebbet állít, mint hogy a nyugati demokráciák kialakulásával létrejött az utolsó társadalomszerkezeti forma, nincs tovább. Akik részt vettek az Egyesületünk által szervezett, és Makay Mátyás filozófus által tartott beszélgetés sorozaton, azok egész jól körbejárták már ezt a kérdést. Makay úr következő, a témához kapcsolódó előadására áprilisban kerül sor.)

Néhány figyelemfelkeltő részlet a Nagy szétbomlás c. könyvről:

„(…) az erkölcsi értékek és a társadalmi szabályok nem afféle önkényes korlátok, amelyek gátolják az egyén kibontakozását, hanem sokkal inkább az együttműködésen alapuló bárminemű vállalkozások előfeltételei. A társadalom tudósok épp ezért a társadalom közös értékeinek összességét újabban társadalmi tőkének nevezik. Akárcsak a materiális tőke (föld, épületek, gépek) és az emberi tőke (a készségek és ismeretek a fejünkben), a társadalmi tőke is értéket hoz létre, s ennél fogva kézzel fogható haszonnal bír egy nemzetgazdaság számára. Amellett előfeltétele bármilyen csoportos tevékenységnek, amely egy modern társadalomban végbemegy, a sarki csemegebolt vezetésétől kezdve a kongresszusban való lobbizáson át a gyereknevelésig.

Az egyének megsokszorozzák saját erejüket és képességeiket, ha követik az együttműködés szabályait, amelyek korlátozzák ugyan választási szabadságukat, de lehetővé teszik, hogy kommunikáljanak másokkal és összehangolják tevékenységüket. Az olyan társadalmi erények, mint a tisztesség, a kölcsönösség és a megbízhatóság, nem csupán jó szívvel választható erkölcsi értékek, hanem pénzben kifejeződő hasznuk is van, és ha egy csoport tagjai gyakorolják őket, akkor könnyebben elérik közös céljaikat.”

Persze szándékosan ezt a részt választottam, egyrészt, mert sokaknak ezek új gondolatok, kifejezések, de másrészt vagyunk már jó néhányan, akik külön-külön vagy együtt, de hasonló nézetet képviselünk.

Egy másik kedvencem az a  rész ami a civil csoportosulások szerepéről szól, tekintve, hogy a mi Egyesületünktől függetlenül, igaz bennünket megelőzve, Fukuyama is arra a következtetésre jutott, hogy kár az államot és önkormányzatot hagyni belefolyni olyan érdekérvényesítő szerepbe, melyet természeténél fogva nem tud ellátni. Igenis kisebb-nagyobb civil csoportosulásoknak kell a dolgot kézbe venni, és az adott érdekérvényesítő feladatot ellátni. Ezt a folyamatban lévő átalakulást is kellő távolságtartással, érvek és ellenérvek, adatok segítségével tárja föl a szerző, aki saját következtetéseit is megosztja velünk.

És végül egy felkavaró részlet, mely azt hivatott jelezni, hogy mennyire másképpen láthatnak mások valamit, ami túl közel van a szemünkhöz, mintsem hogy jól lássuk:

„Még furcsább lenne a mai Európáról úgy beszélni, mint „keresztény világról”, figyelembe véve, hogy milyen nagy mértékben szekularizálódott a legtöbb európai társadalom. Annak ellenére, hogy a kereszténység döntő szerepet játszott civilizációjuk formálásában, a mai európaiak sokkal inkább politikai, semmint vallási keretekben szeretik meghatározni kulturális identitásukat. Azok, akik vallási identifikációt keresnek, mint a Balkán különböző közösségei, bizarr képet nyújtanak: mintha a történelem egy korábbi szakaszából csöppentek volna oda. Gyakorlatilag valamennyi európai társadalom soknemzetiségűvé és soknyelvűvé vált, és bár e tekintetben jelentősen elmaradnak az Egyesült Államoktól, hozzá hasonlóan nekik is meg kell találniuk a módját, hogy identitásukat ne etnikai és vallási, hanem politikai és polgári keretek között határozzák meg.”

Így lenne, tényleg? Ha feltételezem, hogy igaz ez a gondolatsor, akkor az emberrel alaposan megfordul a világ. Legalább háromszor.

(Francis Fukuyama: A nagy szétbomlás. Fordította M. Nagy Miklós. Európa Könyvkiadó 2000. HU ISSN 1585-4760. Megvásárolható pl. a www.konyvkereso.hu címen.)

vissza az előző oldalra