Jeles napok a naptárban - Karácsony hava

December 24-e: Ádám és Éva napja:, a karácsony szombatja. Szigorú böjti nap, az ünnep kezdete. Ezen a napon már mezei munkát nem végeztek. Az asszonyok sütöttek, fõztek, takarítottak. A férfiak felseperték az udvart, kitakarították az istállót, bekészítették a tûzrevalót és az állatoknak a takarmányt. A családok egész nap böjtöltek, és csak az esti harangszó után kezdõdött a karácsonyi vacsora, melyhez az asztalt különlegesen ünnepélyesen terítették meg.

A szokások közé tartozott, hogy az asztalra és alá különbözõ gazdasági és háztartási eszközöket, gyümölcsöket, gabonamagvakat és szalmát helyeztek el annak reményében, hogy a következõ év termékeny lesz, és bõséget hoz, ezenkívül a karácsony éjjelén ellátogató angyalok, halott családtagok és a Kisjézus szállást és ennivalót találnak az asztal körül. A karácsonyi vacsorát a szegényes, böjtös ételek és a gazdag sokfogásos étrend kettõssége jellemezte az ország több területén. Szentestén volt minden az asztalon, ami szem-szájnak ingere.

Gyümölcsbõl készült leves, mákos-, túrós-, diós kalács, aszalt gyümölcsök, az õsszel eltett az éléskamrában fellógatott szõlõ, alma, sült tök, méz. Az étrend összeállításában az egyes ételekhez fûzõdõ hiedelmek játszottak fontos szerepet.(a diónak a rontás elhárításában, a máknak szerelmi jóslásban, az almának az egészség megtartásában volt hatása) Evés után soha nem szedték le az asztalt, megtartották, gyakran aprószentek napjáig, néha még vízkeresztig is.

A karácsonyfa-állítás szokása a 19. század közepétõl terjedt el a magyarországi városokban, majd késõbb a falvakban is.

December 25-e, karácsony elsõ napja: a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus születésének napja. Ezen a napon soha nem fõztek, az asztalra került ünnepi ebédet már elõzõ nap szokás volt elkészíteni, mivel a délelõttöt mindenki a templomban töltötte. Karácsony napjának egyik nevezetes eseménye a Betlehemezés volt, melynek sokféle változata ismeretes. Ilyenkor a gyerekek házról házra járnak, egész kis színjátékot elõadva, hogy kevés ajándékot, kolbászt, kalácsot, kapjanak érte. A Betlehemezésen kívül sokféle ünnepi szokás tette érdekessé a karácsonyt és az utána következõ napokat, mint például a háromkirály-járás vagy a regölés.

 A karácsony és az újév közötti idõszak régen is a rokoni és baráti látogatások ideje volt. Az ünnepek arra valók, hogy a falu másik végében lakó jó barát, koma, sógor, testvér meglátogassa a hozzátartozókat. A téli nyugodt ünnepi estéken van idõ elbeszélgetni az elmúlt évi termésrõl, a várható ideirõl s arról, hogy mi történt a családban és a faluban. Ki megy férjhez ebben a farsangban, s ki marad pártában azok közül, akiknek már illene bekötni a fejét. Az óév búcsúztatásának, a szilveszternek korántsem volt olyan jelentõsége a hagyományos falu életében, mint napjainkban. Régente az év utolsó estéjét otthon, egymás között töltötték, csak az 1920-as évektõl jött divatba, hogy vidám mulatságot rendeztek a fiatalok.

December 26. - István napja:

A legenda szerint az elsõ vértanú ünnepe. Egészség és termésvarázsló nap. A legények az istentisztelet után együtt jártak „Istvánolni”, az István nevû gazdákat felköszönteni. A köszöntés után együtt táncoltak.

December 27. - János napja:

János evangélista névünnepe. Patkányûzõ nap. A szõlõsgazdák bort szenteltek ezen a napon és minden hordóba öntöttek belõle egy cseppet, hogy boruk meg ne romoljon, a többit pedig eltették gyógyszernek.

December 28. - Aprószentek napja: A Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek szenvedéseit jelképezi, akiket Heródes király Jézus helyett megöletett. Magyar nyelvterületen elterjedt szokás volt, hogy a pásztorok egy-egy vesszõcsomóval sorra járták a házakat. A házban köszöntõt mondtak, majd a gazdasszony a vesszõcsomóból kihúzott egy-két szálat, azzal „megverte” a pásztorokat, azután borral, kaláccsal megajándékozta õket. A vesszõt azután bevitték az istállóba, ott megveregették vele az állatokat, majd eltették, és csak tavasszal vették elõ, azzal hajtották ki elõször az állatokat a legelõre.

December 29. - Tamás napja: országszerte disznóölõ nap. A disznóháját elteszik, ez a „Tamás hája”, amelyet gyógyír készítésére használnak.

December 31. - Szilveszter napja: Ünnepi szokásaink közül legelterjedtebbek a téltemetés, télkiûzés szokásai. Több helyen a legények zajkeltõ szokásokkal ünnepelték a búcsúzó évet. Sok helyen már régen is rendeztek óévbúcsúztató bálokat.

Január 1. - Újév napja: Mint minden évkezdõ nap, ez is gonoszjáró nap. Ezért számtalan módját gyakorolják az év más napjairól is ismert állati és növényi termést biztosító gonoszûzésnek. Az újév elõestéjén eltemetik az elmúlt esztendõt, újév napján pedig különbözõ varázslásokkal szerencsehozóvá próbálják tenni a jövõ esztendõt, s tudni igyekeznek a jövendõt.

Január 2. - Makár napja: Idõjárásával a szeptembernek, s derült idejével a bõ gyümölcstermésnek rámutató napja.

Január 3. - Jézus neve napja: Épp úgy, mint születésének éjfélén, az állatok ilyenkor is megszólalnak.

Január 6. - Vízkereszt napja: A karácsonyi ünnepkör zárónapja. Ettõl a naptól kezdõdik a farsangi idõszak, tele ünnepekkel és szórakozással, a tél búcsúztatására. Számos vidéken ezen a napon a templomból hazavitt szentelt vízzel hintik meg a házat, a gazdasági épületeket, a termõföldeket és a kút vizét. Az ünnephez tartozó idõjárás-jóslás szerint, ha ezen a napon esik az esõ, akkor hosszan tartó csapadékos idõre lehet számítani.

Szente Krisztina

vissza az előző oldalra