Az üde színfoltoknak

Fogalmam sincs, hogy hányan olvassák az ifjúsági hónap kérdéseire adott válaszokat. Nem tudom, hogy akad-e olvasó, aki velünk együtt rendezgeti gondolatait a kérdések kapcsán. Ötletem sincs, hogy melyik az a korosztály, akiket meg lehet szólítani egy ilyen rovattal.

Az első kérdésfeltevéseknél ezekre a dolgokra igazán kíváncsi voltam.

Folyton ott ült a gonosz manó a vállamon és rikácsolt: „ Semmi értelme sincs annak, amit csinálsz! Senki nem olvas helyi újságot! Na és, ha olvas is netán, írni már ugyan nem fog a kedvedért! Gon-dol-kod-ni??? Nem csak felületesen rávágni, halvány benyomások alapján, - én ezt ismerem, tudom, mit jelent -, hanem valóban foglalkozni vele? Eltűntetni a rózsaszín ködöt és csak a már letisztult gondolatokat papírra vetni, a tökéletes megfogalmazásra törekedve. Nagy munka ez! És hát, ismerd el, magadtól sem várhatod el mindig, hogy sikerüljön…”

Az persze, egy percig nem volt kétséges számomra, hogy teret kell biztosítani a fiataloknak, hogy lehetőséget kell adni az itthoni „kibontakozásra”, hogy minél több szállal kell kötni a városunkhoz ezt a generációt stb… De ezek „csak” elvek (azokat meg lelövik, ugye..:) voltak a fejemben, a gonosz manó viszont a zsigereimig tud oltogatni a negatív hozzáállásával.

Aztán eljött a kedvenc „énmanóm”, a „Csakazértis”…

És úgy tűnik másoknak is előbújt a gondolkodós-írós felük. Szerintem.

Fantasztikus fiatalokat ismerhettek meg egy kicsit, a nem hétköznapi oldalukról, akik olvasnak. Össze lehetett hasonlítani az írásaikat, kiválasztani a kedvencet, rádöbbeni, hogy „Jéé, én is pont így látom!”, vagy elcsodálkozni, hogy „Mennyire másként látja a dolgokat, mint én?!”

De ők maguk a legjobbak az egészben, a válaszolók, a személyiségük! Mennyi szín és árnyalat. Mennyi üdeség! Mennyi érzés és gondolat. Mennyire büszke vagyok, amikor nem dabasi ismerőseim olvassák az újságot, és irigykedve kérdezik, hogy nálunk Dabason tényleg mindenki ilyen érdekes egyéniség-e. Olyankor dilemmázok: meséljem el, hogy a gonosz manóm, nem mindig és nem teljesen látja így a helyzetet? Általában arra jutok, hogy elég, ha én magam kilövöm a gonosz manóm. És valóban büszkén mondhatom, hogy „Igen, nagyon sok kreatív, aktív, lelkes, érdeklődő, nyitott fiatal él nálunk, csak még nem biztos, hogy mindegyik tudja magáról, hogy ezek az értékek is megtalálhatóak benne!”. Viszont az igazán öröm számomra, és gondolom még sok mindenki más számára is, hogy Ti, akik irkáltok, kreatív, aktív, lelkes, érdeklődő, nyitott fiatalok vagytok! Köszönöm, hogy elhiszitek, és folyton bizonyítjátok másoknak is, hogy lehet és kell is, hogy legyen véleményetek.

Köszönök minden választ, könyv-zene- buli-és filmajánlót, a „pillanatképeket”, amiket a leírásaitokkal adtatok magatokról, a környezetetekről.

Remélem, Ti is örömötöket leltétek az irogatásban, és 2006-ban is együtt tudunk majd működni Veletek, és olyanokkal is, akikkel eddig még nem!!!

Szeretném, ha továbbra is ilyen friss, és gyors gondolkodású fiataloktól-fiatalokról* olvashatnék, és olvasson velem még mindenki, akinek ilyenek az igényei!

* Fiatal alatt értek mindenkit, aki annak érzi magát!

Kocsír Anikó

vissza az előző oldalra