Járvás Péter: Kis halak

Távolról írnék neked,

hogy addig se lássalak.

Tengernél ülnék, nézném,

milyen szépek a kis halak.

Napoznék naphosszat,

a szél mozogna csak

egy dalt dúdolnának

a vízben a kishalak.

Aztán ha lemegy a nap,

írnék egy képeslapot.

Hiányzol – hazudnám -,

meg hogy egymagam vagyok.

közben meg szőkék, barnák

gyúrnák a hátamat;

irigykedve néznének

a vízből a kis halak.

Mert te otthon üldögélsz.

Neked a lámpa a nap.

Te sírsz, ha én nem vagyok,

És ha kicsik a halak.

vissza az előző oldalra