Tésztatörténet 2.

A kelet-magyarországi magyar igen szegény vidéken élt. Ételei zömmel krumpliból és tésztából álltak. A krumplileves alapot felhasználva rendkívül sokoldalúan, találékonyan válogatták a levesbetéteket. Levest főztek minden nap, naponta többször is ették. Legtöbbször tésztával tették laktatóbbá, és kenyérrel együtt fogyasztották.

Mezítlábas leves

Tiszaháton a gazdasszony 3-4 krumplit hámoz, és vékony karikákra vágja. Darabol egy kis sós szalonnát a fazékba, megpergeli, pirospaprikát szór rá, és a krumplit átpirítja benne. Három liter vizet önt rá, majd megsózza. Amikor a víz felfövésben van, félmarék tarhonyát vet bele. Megkavarja, hogy ne álljon össze. Leginkább reggelire főzik így, a pirítatlan tésztával.

Gombócos krumplileves

Az Őrségben igen szegényes ételnek számított. A kockára vágott krumplit sós vízben megfőzték, és paprikás izzó zsírt öntöttek bele. Forráskor tarhonyát szórtak bele. Zöldség zölddel és egész borssal ízesítették.

Tálalás előtt egy kis fokhagymát kapartak bele.

Szabógallér leves

A krumplileves alapot sokszor töltött tésztával tették változatosabbá. Egy szálzöldséggel és répával ízesített levesbe a következő betétet főzték: kinyújtották a kissé lágyabbra gyúrt tésztalevelet. Az alján kezdték megtölteni maradék, összetört pörkölttel. Keskeny csíkban végigrakták kanállal, ráhajtották kétszer 2-2 cm tésztacsíkot, és derelyemetszővel levágták a megtöltött részt. Ezt tovább formázták háromszög alakúra. Addig folytatták a tészta töltését, míg el nem fogyott a levél.

Görcs leves

Sarkadon így hívták a kötött galuskát. A kinyújtott tésztalevelet bezsírozták és meghintették törött borssal. A tésztalevél alján elkezdték föltekerni 2-3 cm-es sávban, miközben sodorták, és hengerré nyomkodták. Késsel levágták, ha egy sávval készen voltak, és a gyúródeszkán még összébb sodorták a tenyerük alatt. Tíz cm hosszú darabokra vágták és egyszerűen megkötötték, mint a madzagot. A krumplilevesnek pikánsan csípős ízt kölcsönzött, ahogy kettéharapták a borsos tésztát.

Pacsirtatészta leves

Ugyanúgy kell megformázni, mint a görcs tésztát, csak a töltelékben különbözik. A kis olajban pirított grízt kiskanállal végigrakjuk egy vonalban a tésztalevél alján. Ezt a tölteléket tekerjük bele az összesodort tésztába. Ugyanúgy tíz cm hosszúra és megkötjük. A csomó közepére szimmetrikusan két szem egész borsot nyomunk, ez lesz a pacsirtatészta szeme. A bors ízesíti a levest, a “szárnyaiból” kifövő gríz sűríti az állagát. Igen játékos ez a tésztabetét, mert kanalazás közben “mozgatja a madárka a szárnyait. A „rosszevő” gyerekek kedvenc étele volt.

Bugya leves

Göcsejben a tojással gyúrt tésztát kinyújtották, kettéhajtották, és a dupla tésztát gyűszűvel kiszaggatták. Bő, forró zsírban kisütötték. Az apró körlapocskák gyorsan gömbbé duzzadtak. A fánkocskákat frissen tálalták hagymával ízesített rántott levesbe úgy, mint a pirított zsemlekockát.

(Forrás:

A hétköznapok népi levesei,

Fehér Ilona: népi tésztakészítő)

B. Harsányi Nóra

vissza az előző oldalra