El Camino de Santiago – 1. Anno domini

A hagyomány szerint Jézus Krisztus halála után az apostolok szétszéledtek a világban, hogy terjesszék a megváltó üzenetét, tanításait. Szent Jakabnak az Ibériai félsziget, Spanyolország és Portugália területe „jutott”. VII-VIII. századi dokumentumok tanúskodnak munkásságáról, mielőtt visszatért volna  Jeruzsálembe, ahol számos követőre talált kiváló beszédkészségének és meggyőző személyiségének köszönhetően. Kr. u. 44. körül Jakabot Heródes Agrippa, Júdea Királya kivégeztette, s a legenda szerint tanítványai az apostol holttestét egy kőből készült bárkába tették, amely aztán Hispánia óceáni partjainál, Galíciában vetődött partra. A rábukkanó tanítványok sírba helyezték, de az elkövetkezendő évszázadok során – az erősödő mór befolyásnak és elnyomásnak köszönhetően – a szent (spanyol nevén Santiago) iránti tisztelgés alábbhagyott, feledésbe merült.

Kr. u. 9. században egy Pelagius (Pelayo) nevű remete látomása alapján ráleltek Jakab sírjára. A legenda szerint egy apróbb csillagokkal körbevett nagyon fényes csillag beragyogta a hegy egyik elhagyatott pontját, ahol végül is Theodomir püspök közbenjárásával rábukkantak egy három holtestet számláló sírra, egyikőjüket Jakab maradványainak tulajdonítottak. II. Alfonso király azon nyomban kinevezte Jakabot Spanyolország védőszentjének, a lelőhelyre pedig templomot emeltek. A fényes látomásra való tekintettel a helyet Csillagok mezejének (Campus Stell → Compostela) nevezték el.

Közben egyre jobban érlelődött az araboktól Spanyolország területe visszafoglalásának gondolata, s amikor II. Callixtus pápa is támogatásáról biztatta a spanyol keresztényeket, 884-ben a mórokra sorsdöntő csapást mértek Clavijo mellett. A győzelmet Szent Jakab közbenjárásának tulajdonították. Innen hát az a mérhetetlen tisztelet, hiszen az elnyomásban példaképre, vezetőre, lelki támaszra kiéhezett spanyolok felismerték védőszentjüket, a mórok legyőzőjét látták meg az újra felfedezett alakban. Nem véletlen tehát, hogy Szent Jakabot mint vezért a mórok elleni csatában ábrázolják több településen is.

A század végére szentélyt emeltek a sírhely fölé, és a hálájukat lerovó zarándokok száma évről évre nőtt, mígnem a kereszténység harmadik legfontosabb zarándokhelye lett Jeruzsálem és Róma után. A jeruzsálemi Szentsír Bazilika 1078-ban török kézre kerülvén elszigetelődött, így a zarándokok körében Jakab sírhelyével Santiago de Compostela városa előtérbe került, így lett évszázadokra a Camino de Santiago (Szent Jakab útja) Európa meghatározó zarándokútja. A legismertebb zarándokok között találhatjuk Nagy Károlyt, Dante-t és Assisi Szent Ferencet is, akinek tiszteletére később több faluban, kisvárosban emeltek templomot.

Mint a római vonuló utak mentén, a növekvő zarándok-forgalomnak köszönhetően itt is kialakultak és fellendültek a települések, sorra épültek templomok, kolostorok, menedékházak, várak, katedrálisok. Sajátos kultúra nőtte ki magát ezen utak mentén. Nagyon nagy szerencse, hogy a későbbi nagy háborúk elkerülték e területet, s múltba ringató épületek őrzik az akkori imákat, sorsokat, gondolatokat, szentségeket, ereklyéket.

Aggod Judit így ír a korabeli zarándoklatokról: „A középkori zarándokok vallási ereklyék után kutattak, és hagytak hátra, a modern zarándokok pedig ugyanezeket keresik szenvedélyesen a tegnap emlékei között, a történelmi helyszíneken, a templomokban, a városok romjain, vagy a múzeumok kiállításain. Mindezek mögött misztikus, gyógyító és segítő erőt sejtenek, ugyanazt az esszenciát, amelyet elődeik a különféle szent ereklyéknek tulajdonítottak.

A régmúlt zarándokai igazából csak az igaz hit szellemében vállalkoztak hosszú és veszélyes útra távol az otthonuktól, vallásuk életbiztosítást nyújtott az örök kárhozat ellen. Papjaik prédikációi megszállottan hirdették a Második eljövetelt és az Ígéret Napját, amelyet a prédikációk helyszínéül szolgáló templomok szobrai és festményei hitelesítettek. A középkor műveletlen, egyszerű emberének tehát nem volt más választása és célja: születésétől fogva egészen a haláláig, az isteni megbocsátásért, a szentek kegyeinek elnyeréséért, valamint lelkük megtisztulásáért küzdött.

A középkorban, akik elérték Santiago-t, megpróbáltak vakmerő kötelességüknek is eleget tenni: elmentek a Finisterre-ben található ’Nuestra Senora’ kápolnába, a szárazföld utolsó darabjához, amely az óceánba ’zuhan’. Ez az élmény felért egy mennyországi ízelítővel, misztikusabb értelemben pedig még a templom fennállása előtti tudás, az elfeledett isteni eredet megszerzését jelentette. A Camino a lemondások, a ’vissza a gyökerekhez’, a belső utak megnyílásának, az üdvözülés és az ’újjászületés’ szimbólumává vált.

Minden út nem csak Rómába vezet…

Többnyire Franciaországból, Itáliából, de Európa távolabbi tájairól is érkeztek Santiago de Compostela-ba zarándokok, ösvényeket tapostak ki, követve a Tejút csillagait.

A legősibb útvonalak egyike Párizsból indul (Orleans, Tours, Poitiers, St Jean-d´Angély, Bordeaux and Dax városait érintve), és elvezet a Pireneusokban található utolsó franciaországi településhez, St. Jean-Pied-de-Port nevű nagyon kedves kisvárosba, a következő – immáron spanyol területen lévő – falucska pedig Roncesvalles. E két települést tartják az ún. Francia út (el Camino Francés) indulópontjának. Franciaországban több nagyobb városból is indulnak el gyalogszerrel zarándokok, hogy e magashegyeken keresztül eljussanak az innen már csak 740 km-re fekvő Santiago városába.

Az Aragón út (Camino Aragón) a Somport városkából indul, 840 km-re Santiago-tól (Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam c. könyv története ezen a szakaszon játszódik). Néhány napi gyaloglás után Puente la Reina városánál csatlakozik a Francia úthoz.

Az Északi út (Camino de la Costa, vagy Camino del Norte) az Atlanti óceán partjával párhuzamosan és hozzá közel vezet a mai francia-spanyol határátkelőhelytől, Irúnból.

Az Ezüst út (Vía de la Plata) Sevilla-tól indul, állandó hegyre föl, hegyre le gyaloglás után éri el előbb a Francia utat – Astorga-nál –, és ez a leghosszabb spanyol területen haladó útvonal (mintegy 1000 km). A rómaiak által elnevezett útnak „sajnos” semmi köze sincs az ezüsthöz, mindenesetre szépségét a hegyekkel, patakokkal, vízesésekkel tagolt táj garantálja.

A XI. századtól az angolok, sőt norvégok, dánok, írek, franciák is csónakba szálltak, hogy Spanyolország É-Ny-i csücskében található La Coruña kikötőjéből rátévedjenek a hajóúthoz viszonyítva meglehetősen rövid Északi út-ra (Camino Inglés).

A Madridi út (Camino de Madrid) pedig a 676 km távolságban lévő fővárosból indul Segovia-n át, és Sahagún városban fut össze a Francia úttal.

A Portugál utak (Camino Portugués) is római utak mentén alakultak ki, Porto, illetve Lisszabon „indulóhellyel”.

És miután Santiago de Compostela-ba érkeztünk, a 3 napi járóföldre lévő galíciai Finisterre városánál (jelentése: világ vége) megláthatjuk az óceánt, melynek partjainál találták meg a legenda szerint Jakab földi maradványait. Az évszázadok során kialakult hagyomány szerint ezen a helyen a zarándokok elégetik ruháikat (ma már jelképesen csak mondjuk a pólót, egyéb ruhaneműt), és megmerítkeznek az óceán vizében. Ez biztosítja a teljes megtisztulást.

A középkorban egyáltalán nem volt biztonságos zarándokként róni a kilométereket, ételért, adományért koldulni, szállásért bekopogtatni. Sokszor ki voltak téve az üldözésnek, a megaláztatásnak, ezért külön felemelő érzés lehetett számukra a szenthelyhez ,– jó esetben épségben –megérkezni.

Mára ez teljesen megváltozott. Szerintem a világ egyik legbiztonságosabb szeglete ez, annak ellenére, hogy nem biztonsági őrök és fegyveres erők garantálják a békét és nyugalmat. Bármelyik városban rátévedhetünk a sárga nyíllal, vagy a zarándoklat jelképévé lett fésűs kagylókkal jelzett útra, szívesen látnak, örömmel, tisztelettel fogadnak bennünket. Boldogan eligazítanak, segítségünkre sietnek, ha szükség van rá. A spanyol területen igen jól kiépített szakaszokon gyalogolhatunk, semmi másra nincsen gondunk, csak menni, menni. Ha megéhezünk boltban, étteremben ételhez juthatunk, ha elfáradunk, zarándokszállásokon (albergue, refugio) lefürödhetünk, megpihenhetünk, templomokban, kolostorokban feltöltődhetünk.

Képek, információk:

http://www.communio.hu

http://www.camino2.freeweb.hu

http://caminodesantiago.consumer.es

www.camino.lap.hu

www.utazas.com (Ny-Európa, El Camino, St. Jakab útja)

Street Gábor

vissza az előző oldalra