Kedves Matyi!

Kedves Pacsirta Mátyás!

A hónap kérdése fiataloknak, című rovatban olvastam válaszod a felnőtté válásról.

 Az „Én még egy boldog felnőttet sem láttam.” mondatod ihletett írásra.

 (Elnézést kérek Tőled a tegezésért, hiszen mi személyesen nem ismerjük egymást. Én szeretek tegeződni. Különben is én vagyok az idősebb. Szerbusz, kérlek alássan! )

Szeretnék neked bemutatkozni. Ha hiszed, ha nem, én egy 53 éves boldog felnőtt vagyok. Ez persze nem azt jelenti, hogy a nap 24 órájában tobzódom a jókedvben, hanem azt, hogy nagyjából és egészében véve meg vagyok elégedve az életemmel, önmagammal, és az általam szeretett és tisztelt embertársaimmal. Akiket nem szeretek és nem tisztelek, azok cseppet sem változtatnak azon, hogy megelégedett legyek a világgal.

Írod továbbá, hogy a felnőtteknek már nemigen vannak tervei és céljai az életben.

Tudatom Veled, hogy 45 éves koromban tanultam meg lovagolni. 49 évesen beiratkoztam egy búvár tanfolyamra. Azóta hatvan tengeri merülés élménye van mögöttem. 51 éves voltam, amikor zenélni kezdtem, azóta is legalább havonta egyszer művelem ezt a csodás hobbit (kongázom egy kicsiny, de nagyszerű zenekarban. ). Életem további eljövendő éveire tekintve, rengeteg megvalósítandó vágyam és célom van még.

Mindazonáltal cseppet sem csodálkozom azon, hogy állításod szerint még nem találkoztál számodra boldognak tűnő felnőttekkel. Sajnos az én személyes példám nem túl gyakori ebben az országban. Nagyon sok a boldogtalan „felnőtt” ember. A felnőtt szót azért tettem idéző jelbe, mert a sok boldogtalan ember leginkább életkorát tekintve felnőtt. Viselkedésben és lelki érettségben rengeteg gyermeteg embertársunk él és vergődik közöttünk, még olyanok is, akikről álmunkban sem gondolnánk, mennyire boldogtalanok. A minap az egyik ismerősöm mesélte, rokona kérdezte tőle: elhinnéd rólam – ekkora pofával és harsánysággal, amilyen én vagyok – mennyire depressziósnak érzem magam?

Bizony, a valóban felnőtt ember érzelmileg érett. A felnőttségnek ezt a kritériumát hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, pedig szerintem a felnőtté válás egyik leglényegesebb és leginkább meghatározó összetevője az érett érzelem. Úgy sejtem, az a sok-sok felnőtt ember, akiket boldogtalannak láttál, vagy éreztél, valószínűleg érzelmi zűröktől szenved. Nálunk még nem divat rendet tenni saját érzelmi életünkben. A házunk, a kertünk, a falunk, a városunk épül-szépül, miközben ebben a sok szép házban és kertben rengeteg boldogtalan ember él. Ha mégis azt füllentik Neked, hogy boldogok, ne higgy nekik kapásból! Nézz mélyen a szemükbe, az mindent elárul lelkük mélyéről.

Örülök, hogy Te és fiatal társaid, akik szintén elküldték gondolataikat az újságunkhoz, bátor, aktív és gondolkodó fiatalok vagytok. Megosztjátok velünk élményeiteket és tapasztalataitokat, amely számomra megtisztelő és boldogságomat még inkább fokozó esemény.

Köszönet érte mindannyiótoknak!

Szeretettel üdvözöl Téged:

Pap László, egy boldog felnőtt. 

vissza az előző oldalra