A hónap kérdése fiataloknak: Mikortól számítasz felnőttnek?

És Te, és Te felnőttél már? Honnan tudod? Vagy nem tudod, de nem is érdekel, mert Te már úgy kommunikálsz, mint egy felnőtt, nem hintázol a széken, nincs igényed a társasági életre, Neked már komoly problémáid vannak, és már nem csodálkozol rá a világra. Azért gondold át még egyszer, hátha…

Csiszárik Csilla

Szerintem a felnőtté válás nem egyik napról a másikra megy, ez is egy folyamat az ember életében, amit végig kell élnie. Rengeteg fiatal van - aki még nem nagykorú - mégis azt mondják rá, hogy milyen felnőttesen, éretten gondolkodik. És hány 18 év feletti van, aki úgy viselkedik, mint egy kisgyerek. Nem lehet pontosan behatárolni és leírni a felnőtté válás “tüneteit”, de szerintem nagyon jó úton jár az, aki tudatosan ragaszkodik a gyermekkori tárgyaihoz, szokásaihoz. Hiszen, ha már belátja, hogy a gyerekkor gondtalansága mennyivel jobb a felnőttek “azt csinálhatok, amit csak akarok” hazugságánál, akkor már érzi, hogy hamarosan felnő, és látja, hogy nem is olyan könnyű a magunk útját járni szülői segítség nélkül...

Gula Mónika

Óvodásként már alig várod, hogy felnőtt légy. Jó is az!

- gondolod magadban. Nem parancsol senki. Nem mondják meg mikor, hová, kivel, meddig. Akkor még elérhetetlennek tűnik. Egy szempillantás alatt eltelik néhány év, és elfújod a 18 gyertyát. Na és? Változott valami? Egy-két hivatalos dolgon (szavazati jog, gratuláló levél a polgármestertől) kívül semmi. Ráadásul, ha a természetes féltést túllépve  burokban nőttél fel, még a széltől is óvtak, sosem hagyták, hogy bármit önállóan megoldj, vagy a családi kerek asztalnál szót kapj, akkor nem valószínű, hogy ekkorra már érett felnőtt lennél. Ugorjunk! Érettségi vizsga. Találó név, mert rettegsz tőle, és ez valóban életed első nagy iskolai megmérettetése. Hiába nevetsz rajta utólag, ez akkor is így van! Ez is meg van! …És? Érett felnőtt vagy? Többnyire még mindig csak papíron.

Szerintem felnőtté észrevétlenül (!), sok élettapasztalat után válsz. Élettapasztalat: öröm, bánat, fájdalom, barátok, ellenségek, magány, viták, meghitt beszélgetések, a csend hallgatása, munkavállalás, a pénz értékelése, stb.  A felnőtt lét természetesen magával hoz egyfajta nyitottságot. Felelősségteljesebb és figyelmesebb leszel azzal a világgal szemben, amelyben élsz. Az érettséggel akaratlanul is elmélkedőbbé válsz, és törekszel a tisztánlátásra.

Képes vagy terveidet önállóan megvalósítani. Kitartó vagy, és nem omlasz össze (azonnal), ha valami keresztülhúzza a számításaidat. Felnőttként is hibázhatsz, kérhetsz és kaphatsz is segítséget. A mentőövek, a család és az igaz barátok által nem fogynak el (úgy, mint Vágó István műsorában). Ezek a hibák azonban már öregkorod bölcsességének alappillérei. Nem hinném, hogy a gyermekvállalás lenne a felnőttkor első lépcsőfoka. Egy tökéletes életben (tudom, hogy ilyen nincs) a családalapítást egy, a lépcsőn elhelyezett mérföldkőnek nevezném. Úgy érzem (és kívánom is), hogy kevesen vannak (legyenek is) azok, akik mindezeket már a sokat emlegetett 18 éves korban, vagy előbb átélik. Végül egy filozófia előadáson hallott idézet: „Az érett felnőtt az egyik legfigyelemreméltóbb termék, amelyet a társadalom létre képes hozni. Élő katedrális, sokak sokévi keze munkája.” (David W. Plath)

Herczeg

Abban a pillanatban, amint nem álmainkat kergetjük, hanem a valósághoz, a lehetőségekhez igazodunk, felnőttünk. Ez az első igazán nagy lemondás.

Lemondás, hiszen megelégeljük, hogy várjunk valami jobbra, egy mégkívánatosabbra, a „leg”-re.

Lemondunk a lehetőségről, hogy egyszer a miénk legyen az ideális. Átpártolunk a körülmények irányította optimum keresésére, és azzal gazdálkodunk, amink van.

Sokan sajnos soha nem képesek föladni a harcot, és ha nincs szerencséjük, a kíváncsiságuk, a maximalizmusuk végül oda vezet, hogy eltékozolták az életüket, pedig mennyi jó lehetőség lett volna közben! De mindezt csak utólag tudja meg az ember. Azt is, hogy jól döntött-e...

Király Tibor

Magyarországon az érvényben levő törvény szerint hivatalosan ugye a 18. életévet betöltött személy már felnőttnek számít. Ez itt Írországban is így van, de Amerikában például 21 év a korhatár. Véleményem szerint minden ember saját egyéniség, saját gondolatokkal és saját életúttal, melyet úgy alakít, ahogy akar. Attól a ponttól kezdve, hogy tudatosul bennünk, kik vagyunk, miért vagyunk e világon, és a magunk elé kitűzött céloknak megfelelően alakítjuk életünket, felnőttnek számítunk. Ez a pont mindenki életében máskor jön el, függetlenül attól, hogy az adott ország törvénye erről hogyan rendelkezik. Egyes embereknél viszonylag korán, másoknál később.

Sokszor hallani, akkor vagy felnőtt, ha úgy érzed. Ez nem igaz, hiszen hiába érzi magát valaki felnőttnek, ha gondolatai és tettei az ellenkezőjét mutatják. A felnőttséggel együtt jár a felelősség. Felelőssé válunk magunkért, másokért, és ami a legfontosabb: tetteinkért és azok következményeiért.  Amikor ezeket és előbbiekben leírtakat felismerjük, megértjük és elfogadjuk, felnőttnek mondhatjuk magunkat.

Pacsirta Mátyás

Fogalmam sincs. Tényleg. Meg is néztem az értelmező szótárban, azt írta „felnőtt: serdülőkoron túl levő”, akkor nyilván úgy is van, de ezek szerint én például már felnőtt vagyok?? Nem hát. Már a múltkor is csődöt mondott ez a szótározgatás, amikor arra voltam kíváncsi, mi az a ”világ”. Azóta sem tudom, pedig kéne.

Vannak pszichológusok, akik szerint akkor válunk felnőtté, amikor elértük identitásunkat, egészen pontosan akkor, amikor már egységes énképpel rendelkezünk. Tisztában vagyunk önmagunkkal és azzal, hogy mások hogyan látnak minket. Ez a szükséges és elégséges feltétele annak, hogy a fiatal felnőttkorba lépjünk. Viszont az is igaz, hogy, ha még sokáig kell ma este zagyvául franciát magolnom - jelzem, már soká van, és egyébként sem vagyok az a túl pozitív alkat - morcos leszek.

És azt mondom: gyerek az, akinek még céljai és álmai vannak (és itt most nem arra gondolok, hogy Józsika űrhajós, Piri meg szupermodell szeretne lenni), és felnőtt, aki már rájött, hogy soha nem lesz képes rá, hogy megvalósítsa őket. Én még egy boldog felnőttet sem láttam. Nem kellene felnőni.

Papst Vica

Mikortól számítunk felnőttnek? Hát 18 éves korunktól - legalábbis úgy gondolják sokan, hogyha elérik ezt a bűvös kort, akkor övék lesz a világ. Aztán vagy rájönnek, hogy tévedtek, vagy tovább játszanak a gondolattal. Szerintem az, hogy valaki felnőtt vagy sem, az az ő agyacskájában alakul ki! Mert lehet akár 20, 25 vagy 30 éves valaki, ha úgy viselkedik, mint egy 17 éves. Persze itt az érem másik oldala, hogy nem minden 17 éves emberke gyerek. Vannak, akik adott okok miatt kénytelenek felnőttként viselkedni.

Pontos választ nem tudok adni kérdésetekre, mert így, közel a 21-hez is szeretek gyerek lenni, és még igénylem a szüleim támogatását!!! Egy kedves történet: Nagymamám egy alkalommal úgy emlegette apukámat, hogy “az ő kisfia”, mire én felnéztem apukám tekintélyt parancsoló bajuszos arcára és elmosolyodtam. Erre Nagyim azt mondta: “Ne nevess! A gyerek addig gyerek, amíg élnek a szülei!”

Pálffi Zoltán

Eltekintve a biológiai vonatkozástól, mindenki máshogy éli meg azt a bizonyos felnőtté válási pontot. Szerintem mindenkinek eljön az életében egy olyan pont, ami tipikus vízválasztó. Ezen azt értem, hogy történik valami az életében, a közvetlen környezetében, ami gyökeresen megváltoztatja eddigi világszemléletét... Ez lehet egy csalódás, egy szerelem, egy utazás, bármi. Valahogy átjárja az embert a felelősségtudat. Úgy érzi, mintha egy filmben játszana szerepet, mert vele nem történhet meg ilyen...(gondolta eddig naivan) Amikor valaki „kikerül az életbe”, és nem anyuci-apuci viszi be kocsival a fősulira, és magának főz, stb... Na, ezek azok az elemek, amelyek a felnőtté válást segítik, és mindenféleképp előnyben részesítem ezeket. Tehát a szülőktől való elszakadás, gondolkodás a saját jövővel kapcsolatban, a családalapító tervek és karrierépítés a meghatározó elemei.

Zsolnai Richard

Papíron 18 éves korától, de szerintem, csak akkor lehet valakit felnőttnek bélyegezni, ha megfelelő szellemi érettségi szinten van, és el tudja látni saját szükségleteit, tehát nem szorul mások segítségére. (nem feltétlenül anyagi értelemben). Valamint még akkor felnőtt valaki, ha hasznos része tud lenni a társadalomnak.

Köszönöm a válaszokat. Örülök, hogy rendeztétek a gondolataitokat egy ilyen - szerintem - nehéz kérdés kapcsán is. Remélem, saját magatok számára is hasznos volt.

Ha Te sem  sajnálsz energiát fektetni egy kis közös agyalásra, írj az  aniko@patriota.hu  e-mail címre, és már továbbítom is az aktuális gondolkodni valót. Akkor is írj bátran, ha ezekkel az írásokkal kapcsolatban van valami gondolatod , amit megosztanál velünk.

Kocsír Anikó

vissza az előző oldalra