Ha megdobnak kővel...

Olvastam Tibay László plébános úr nyilatkozatát a Dabasi Újságban, és végtelen szomorúság töltötte be lelkemet.   Titkon bíztam ugyanis abban, hogy a plébános úr szíve mélyén érzi, az én mélységes fájdalmamat. Bíztam abban, hogy tudja, vannak az ember életében olyan pillanatok, amikor a minden bizonnyal szükséges és racionális helyi érdekek mellett más, kézzel nehezen meg- fogható magasabb szintű érdekeket kell képviselnünk.

Tévedtem, nem először és valószínűleg nem is utoljára. A személyemre vonatkozó minősítésekre nem kívánok reagálni, bízom abban, hogy az írásaimat nyitott értelemmel olvasók tudják, érzik, milyen ember vagyok valójában. Ugyanakkor ismételten elnézést kérek őseinktől, mert nem tettem meg mindent kegyeleti helyük védelméért. Tisztelt katolikus testvéreim, továbbra is tiszta szívvel hiszek abban, magyarságunk, nemzeti identitásunk, épített kulturális örökségünk védelméhez hozzátartozik a temetők védelme.

Minden egyes temető felszámolásával közös múltunk egy darabját töröljük ki végérvényesen e világból. Készen állok arra, hogy hitem, nézeteim miatt bármely földi, és ha majd eljön az ideje, égi ítélőszék elé álljak. Ígérem, megfogadom plébános úr tanácsát, és a jövőben jó katolikusként azon fogok még elszántabban munkálkodni, hogy a Római Katolikus Egyház és nemzetünk érdekei ne sérüljenek.

dr. Ács Ferenc

vissza az előző oldalra