Amerikai levelek 13. - Időbank Amerikában

E havi levelem témájára már utaltam a Patrióta júniusi számában. Az írás most vált aktuálissá, hiszen augusztus végén magam is megismerkedhettem az Időbank módszerének szülőatyjával. Doktor Edgar Cahn feleségével és három munkatársával az Időbankról tartott 2 napos képzést Madisonban szociális és közösségi munkát végző szakembereknek, de sor került egy nyilvános előadás megtartására, valamint néhány, szűk körben folytatott baráti beszélgetésre is, melyeken részt vehettem.

A professzor, aki egyébként a Robert Kennedy (az egykori elnök, John Kennedy testvére) által vezetett Igazságügy Minisztérium munkatársa volt, s aktívan részt vett a szegénység és éhség elleni küzdelemben, elmesélte nekünk az Időbank ötletének születését. Ennek ideje 1980-ra nyúlik vissza, amikor a professzor 46 évesen súlyos szívinfarktust kapott, s először érezte, hogy élete teljes mértékben másoktól függ, miközben ő maga hasznavehetetlen. Úgy érzett, mint azok az emberek, akikért azelőtt ő dolgozott, akik a különböző szolgáltatásokból mindig csak részesültek, de cserébe soha nem volt mit adniuk.

Ez az élmény vezérelte, amikor később megírta a “No More Thrown-Away People” vagyis: Nincs több értéktelen ember című könyvét. A gondolatébresztő alkotás a szociális és jóléti programok hatástalanságáról, s a helyettük kidolgozott idő-pénz rendszerről szól, mely annak bizonyítéka, hogy nem számít, ha valaki sérült, vagy a társadalom által megbélyegzett, mert szinte mindenki képes arra, hogy adjon valamit az őt ért juttatásokért cserébe.

Az Időbank koncepciója nagyon egyszerű: amit te adsz, azért kapsz. Ahogy Edgar Cahn a könyvében írja: “Segíts egy szomszédodnak, hogy amikor neked lesz rá szükséged, egy szomszédod, valószínűleg egy másik, segítsen neked.” A segítségnyújtás minden egyes formája egyébként óránként 1 idő-dollárt (hazai viszonylatban 1 idő-forintot) ér, Cahn szavaival: “legyen az bevásárlási feladat vagy adóbevallás kitöltése”. A szerzett idő-forintot aztán tulajdonosa beválthatja ugyanannyi időegységű, s a neki éppen szükséges viszontszolgáltatásra. Az idő-forintot tovább is lehet ajándékozni egy idős családtagnak vagy ismerősnek, akinek szüksége lehet alkalmi segít -ségre.

A szolgáltatások köre itt Amerikában rendkívül széles, lehet ház körüli javítás, autó karbantartás, hajvágás, gyermekfelügyelet, személyszállítás, masszázs, vagy éppen oktatás, nyelveken át egyes sporttevékenységekig.

Az Időbank-rendszer központi eleme az egyenlőség, mely szerint senkinek az ideje nem ér többet a másénál, vagyis minden szolgáltatás egyenlő értékkel rendelkezik. Ki-ki saját képessége és ereje szerint segít, így lehet ennek a rendszernek tagja és haszonélvezője idős és fiatal, szegény és gazdag egyaránt. Az Időbank szolgáltatásokat nyújt, melyeket nem kell pénzért vásárolni, ezáltal sokan jutnak hozzá olyasmihez, amit piaci alapon nem lennének képesek megvásárolni. 

S amiről az Időbank igazán szól, az a közösségépítés és - erősítés, hiszen kapcsolatokat és bizalmat alakít ki emberek között. További erényei:

· Erős, informális támogató rendszert fejleszt ki a közösségen belül

· Szolgáltatásokhoz, javakhoz szélesebb hozzáférést biztosít

· Kialakítja az érdeklődést közösségi tevékenységek iránt

· Csökkenti az egyének elszigeteltségét és magányérzetét · A segítség elfogadása megőrzi a méltóságot, hiszen azt alkalom van viszonozni

· Fokozott önbecsülést és magabiztosságot kelt, ha valaki képes máson segíteni.

 Hogy az Időbank gyakorlata még világosabb legyen, nézzünk néhány példát azoktól, akik tagjai a rendszernek:

- Mielőtt még meghalok, meg akarok bizonyosodni afelől, hogy sikerült valaki életén segítenem -, mondja egy 87 éves hölgy. - Szükségem van arra, hogy valaki segítsen nekem eljutni a rendszeres orvosi ellenőrzéseimre.  Jól esik segítséget kérnem, hiszen viszonozhatom, egy etióp menekültet tanítok angolra. Az az idő, amit az órákra történő felkészüléssel töltök, jelentőségteljessé teszi napjaimat.

- Amerikában magányosan érzem magam. A hazámban délutánonként találkoztam a rokonaimmal, s megosztottuk egymással mindennapjainkat. Az Időbankhoz azért csatlakoztam, hogy ismeretségeket szerezzek, megtanuljam a számítógép kezelést és megjavíttassam az autómat. Én meg afrikai dobolást tanítok - mondja egy férfi Zairéből

- A fiam egy másik államban kapott munkát, s bűntudatot érzett, hogy többé nem képes nekem a ház körüli javításokban segíteni. Csatlakoztam az Időbankhoz, s ezzel az én problémám megoldódott, fiam is fellélegezhetett. Én magam a tagoknak gyermekfelügyeletet vállalok, s ez remekül működik így - véli egy nyugdíjas hölgy.

Az Időbank nem csak az Egyesült Államokban népszerű. Alkalmazzák Kanadában, Brazíliában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Kenyában, Japánban, Dél-Koreában, az európai országok közül pedig Angliában, Svédországban, Dániában, Hollandiában, Portugáliában, Spanyolországban, Németországban.

A madisoni képzés tananyagában meglepődve olvastam, hogy Lengyelország és Szlovákia mellett Magyarországot is megjelölték az Időbank színhelyéül. Azonnal tájékozódni kezdtem az interneten, ahol az “időbank” címszó alatt egy XVIII. kerületi kezdeményezést találtam. Az Időbankot a Nők a XVIII. Kerületért Alapítvány hozta létre segítők és rászorulók egymásra találásának céljával. Az írás szerint a szervezés még csak most van folyamatban.

Végül még egy információ, ami már sok olvasónak eszébe is juthatott. Az idő - pénz nem piaci alapú valuta, vagyis nem pénz. Az adóhatóságok szerint abba a kategóriába tartozik, mint kölcsönadni egy csomag kristálycukrot a szomszédnak. Ezenkívül nem jogi szerződés, hanem erkölcsi indíttatás vezérli, melynek célja az adományozás, s így a tevékenység adómentes. 

Nagyon remélem, hogy az Időbankról szóló írással felkeltettem sok dabasi olvasó érdeklődését is, s Cahn professzor úr Magyarországot is példaként említi majd előadásain. Az Időbankról további információ a www.timedollar.org  című honlapon olvasható.

Rédei Ágnes

vissza az előző oldalra