1956. október 23.

Már 49 év telt el a forradalom és szabadságharc kitörése óta, ami soknak tűnik, mégis nagyon kevés ahhoz, hogy elmondhassuk, tudjuk mi történt… Persze azt anélkül is tudtuk már az ”átkosban” is, hogy 1956. október 23-án forradalom és nem ellenforradalom tört ki, ahogy Pozsgai Imre erről  az „ októberi események” után több mint 30 évvel tájékoztatott.

A forradalommal kapcsolatos Oroszországban fellelhető dokumentáció még jó részt feldolgozatlan, illetve nehezen hozzáférhető. A források, illetve ezek hiányában a történések teljes körű ismerete nélkül lehetetlen vállalkozni arra, hogy átfogó képet tudjunk adni Nagy Imréről, vagy akár Kádár Jánosról.

A „főszereplőket” mindenki politikai beállítottsága, a résztvevők elbeszélése, vagy a korabeli sajtó - szintén nem elfogulatlan – tájékoztatása alapján ítéli meg

Kövessük most nyomon a Népszava 1956. október 24-i számának segítségével, hogy mi történt azon a napon, ami a magyar nemzet számára 1848. március 15-e mellett talán a legfontosabb.

 „Október 23” története

A délelőtt folyamán egymás után érkeztek a hírek a fiatalság felvonulásra készülődéséről. A Petőfi-kör vezetősége úgy határozott, támogatja a felvonulást. Közben az egyetemeken több helyen gyűlést tartottak a fiatalok s vitára bocsátották a délutáni felvonulás jelszavait. Ezek között szerepelt a többi között március 15 piros betűs ünneppé nyilvánítása, Nagy Imre visszahelyezése a korábbi állami funkciójába, új vezetés megválasztása a pártban és a kormányban. Az egyetemi ifjúság követeléseihez csatlakozott a Petőfi katonai akadémia kollektívája, a Zrínyi Miklós katonai akadémia nyílt gyűlése. Közben mindenütt folyt a gyűlésre készülődés, melyet azonban megzavart az a közlemény, mely szerint a belügyminiszter minden felvonulást és gyűlést megtiltott. A DISZ Központi Vezetőségének intéző bizottsága és a Petőfi-kör, valamint más szervek közbenjárására ezt a gyűléstilalmat feloldották.

A DISZ KV tagjai egyhangúlag elhatározták, hogy részt vesznek a felvonuláson

A Műszaki Egyetemen Fekete Mihály belügyminiszter helyettes jelentette be a gyűléstilalom feloldását. Rövidesen mindenütt megalakult a fiatalok sokezres menete, élén egyetemi diákbizottság koszorújával. A budai Duna parton vonultak a Bem József térig. Közben a másik oldalon is megindultak a fiatalok az egyetemekről nemzetiszínű zászlók alatt.

A Bem-szobor az első állomás

A Petőfi-szobornál elénekelték a Kossuth-nótát, Sinkovics Imre elszavalta a Talpra magyart és felolvasta a tanulóifjúság követeléseit, néhány perccel később Veres Péter az írószövetség kiáltványát ismertette.

Ezután a közben többtízezresre gyarapodott menet a Bem-szoborhoz vonult, s a tábornok szobra körül csakhamar hatalmas tömeg hallgatta végig az írók kiáltványát és énekelte el együtt a Himnuszt és a Szózatot. Körös-körül minden épületre kitűzték a nemzeti zászlót, közte a Bem József-laktanyára is. Bessenyei Ferenc Kossuth-díjas színművész a Szózatot szavalta, a Lengyel Írószövetség küldötte köszöntötte a demokratikus jogokért harcoló magyar dolgozókat, Déry Tibor író arra kérte a tömeget, vonuljon zárt rendben, fegyelmezetten a parlament elé.

A parlament előtt

Mire a tömeg ideért, már százezernél nagyobbra nőtt. A tömeggyűlést azonban nem lehetett megkezdeni hangerősítő berendezés hiányában és a később megérkező rendőrségi hangerősítő kocsi sem vált be. A tömeg türelmesen várt annak az ígéretnek teljesítésére, hogy a Belügyminisztérium hangerősítőket szerel fel a téren és akkor megkezdődnek a beszédek. Időközben a Himnusz, a Szózat, a Talpra magyar hangzott el és a tömeg fegyelmezett tüntetését csak néhány helyen zavarták meg rosszízű bekiabálások. Eközben Gerő Ernő lemondását követelte a gyűlés sok tízezer résztvevője, új kormány megalakítását sürgette Nagy Imrével az élén.(...)

Csepelen a csőgyári fiatalok ankéton beszélték meg kedd délután az egyetemisták felhívását. Lényegében egyetértettek az egyetemisták követeléseivel és abban állapodtak meg, hogy felveszik velük a kapcsolatot, közösen akarnak küzdeni a szocialista demokratizmusért.

Az esti órákban, a parlament előtt összegyűlt egyetemisták és hozzájuk csatlakozott dolgozó tömegek kívánságára megjelent Nagy Imre. Az egybegyűltekhez rövid beszédet intézett, amelynek szövegét az alábbiakban közöljük. ( A szöveg nem teljesen szó szerinti, mert a hang az ismételten felzúgó morajlásban sokszor elveszett.)

„Elvtársak, kedves Barátaim! Szeretettel üdvözlöm a megjelenteket. Minden nagyrabecsülésem a magyar demokratikus ifjúságé, amely a mai demokratikus megmozdulásával és tettrekészségével elő akarja segíteni az akadályok leküzdését a szocialista demokratizmus továbbfejlesztése útjából. (közbekiáltások: Lássuk Nagy Imrét! Egy kis fény megvilágítja az egyik harmadik emeleti erkélyt és a parlament nemzeti színű lobogója alatt Nagy Imre integető kezét látjuk.) A lelkesedésnek és tettvágynak azonban párosulnia kell a józansággal és felelősségérzéssel. Ennek hiánya nagy károkat tehet eddigi demokratikus vívmányainkban, demokráciánk eddig elért eredményeiben. (Zúgott a tömeg: Nem engedjük!) Vannak, akik ennek a kibontakozásnak az élére állnak, akik ezen fáradoznak.

A kibontakozás lehetősége pedig a párton belüli tárgyalás és tisztázás útja. Éppen ezért mindennél fontosabb megőrizni józanságunkat! Felelősségérzéssel és józansággal kell haladnunk ezen az úton előre és előre is fogunk haladni. Az alkotmányos rend és fegyelem megőrzése a célunk, s ezen az úton előre akarunk és előre is fogunk menni. A Központi Vezetőség rövidesen, ég ezekben a napokban meghozza a döntést, amely szilárd alapot teremt szabad, független, szocialista hazánk megteremtése érdekében. A Kormány sem késlekedik a kibontakozással. (Zaj, moraj.)

Kedves Barátaim! Engem azért hívtak, hogy mondjam meg a véleményemet. Tehát véleményemet akarom nyilvánítani! Hallgassatok rám! Azt hiszem szavaimban még nem csalatkoztatok! (Zúg a tömeg. Helyeslő moraj: Úgy van! Úgy van!) Bízom abban és nektek is bízni kell abban, hogy a parlament alkotmányos úton elhárítja az akadályokat és napirendre kerülnek azok a demokratikus szempontok, amelyeket megkövetelnek az események! Éljen a párt!

Éljen a népköztársaság! (A tömeg tovább morajlik, Nagy Imrét akarja még hallani…(…)...Bízom abban, hogy a fegyelem és a rend terén kommunistákhoz és magyar hazafiakhoz méltóan viselkedtek. Fogadjatok nekem szót és rendben, fegyelmezetten vegyünk most búcsút egymástól. (További moraj, helyenként éles fütty, részben azért, mert rossz a megafon és nem lehet jól érteni Nagy Imre szavait.

– Bízzunk a jövőben – hallani ismét Nagy Imre hangját – és abban az erőben és igyekezetben, amelyek engem is eltöltenek, s amely alapja kel, hogy legyen jövőnk, a szocialista demokratizmus kibontakozásának. Ismételten hangsúlyozom: a józanságra mindennél nagyobb szükség van. Most pedig énekeljük el a Himnuszt.

És a több tízezres tömeg ajkán felcsendült a Himnusz. A tömeg tiszta szívből, bizakodással, fennhangon énekel.

A késő esti órákban a tüntető tömeg – több tízezer ember – ledöntötte a Városliget peremén álló Sztálin szobrot.

Az esti tüntetés sajnálatos következményeként a Rádió épülete körül és másutt is lövöldözésre került sor, amelynek sajnos több halott és sebesült áldozata van.

Vidéki értesüléseink szerint Pécsett a szegedi MEFESZ-küldöttség is megjelent az egyetemen. A fiatalok hangsúlyozták, hogy MEFESZ-szervezetük megalakítása után az eddiginél még szorosabbá akarják fűzni a kapcsolatot a munkás- és parasztfiatalokkal. Sopronban a tüntető egyetemisták megkoszorúzták az 1848-as hősök emlékművét. Itt is megalakult a MEFESZ, s úgy döntött, kapcsolatot teremt a lengyel ifjúsággal. A miskolci Műszaki Egyetem diákparlamentja állásfoglalt a halogatás ellen és felszólította a diósgyőri üzemek fiataljait, csatlakozzon a követelésekhez. Debrecenben háromezer diák vonul a megyei PB elé.  Elérték, hogy a helyi Néplap szerkesztősége különkiadásban ismertette követeléseiket. Veszprém vegyipari egyetemistái a fentiekhez hasonló követelésekért álltak ki.”

dr. Tóth László

vissza az előző oldalra