Lábtoll-labda

A Kossuth Lajos Általános Iskola Lábtoll-labda csapata 2005. május 18-19-én az Országos Diákolimpián, Zánkán bronzérmet nyert. Stefkó Richárd, a csapat egyik alapító tagja egyéni 8. helyezést ért el.

A siker önmagában is örvendetes, de különösen azzá lesz, ha egy, eddig városunkban ismeretlen új sportágban érték el azt.

Az ifjú titánnal beszélgettem.

- Honnan származik ez a sportág? Hogyan jutott el Dabasra?

-  A játék távol-keleti eredetű, Kínában pl. úton, útfélen játsszák. Ott rendezik majd egyébként  a világbajnokságot is,  hazánk pedig az EB-nek ad majd otthont. A szövetség célja, hogy olimpiai sportág váljék belőle. Edzőnk, Gacsal Rózsa tanárnő Újszászról hozta magával ennek a sportnak a szeretetét, mely a lábtoll-labda sport hazai fellegvára. Az ottani csapat a legnagyobb ellenfelünk, de õk több éves múlttal rendelkeznek. 

- Hogyan játsszák ezt a játékot? Mik a sajátosságai?

- Játékmódja, szabályai a röplabdáéval egyezőek, csak a tollaslabdáéhoz hasonló labdával, nevéből eredően, lábbal kell játszani. Ebben a játékban rendeznek csapat (3 fő + 1 tartalék), páros, és egyéni bajnokságokat. Lehet a lábon kívül vállal, mellel, fejjel kezelni a labdát, mint a fociban, mégis összetettebb mozgást igényel annál, mert akrobatikus elemek is megjelenhetnek benne, magasabb szinten, pl.: adogatás közben a játékos szaltóval fejezheti be a mozdulatsort.

- Mióta űzöd ezt a sportot és miért éppen ezt választottad?

- Másfél éve vagyok a csapat tagja. Vonzott a játék újszerűsége, kielégíti  nagy mozgásigényemet, emellett összjátéka, koncentrációra, fegyelemre tanít. Tetszik, hogy nagyon fair játék, melyben tiszteljük az ellenfelet, tiszták a szabályok.  Más távol-keleti sportokhoz hasonló szertartásos üdvözlési és kezdő formulái is megragadtak.

- Hogyan edzetek?

- Bemelegítésként elsősorban nyújtó gyakorlatokat végzünk, mert fontos a lazaság és a rugalmasság. Sokat kell dekázni is, ez az alap. Az egyéni gyakorlatok után csapatban szoktunk játszani, de jó lenne minél több idegen csapattal összemérni erőnket, mert mi már egymás gondolatait is ismerjük.

-  Mi ennek az akadálya?

- Kevés versenyre jutunk el, pénz hiányában.

- Nincs támogatója a csapatnak?

- Az iskola biztosítja számunkra a termet, heti 4 óra edzést, s néhány verseny útiköltségét, de pl. a városi sport keretből nem kapunk, s szponzorok támogatása is nagy segítséget jelentene.

- Hogyan lehettetek ilyen rövid időn belül mégis sikeresek?

- Többnyire focis múlttal rendelkeznek a csapat tagjai, sok időt szánunk edzésre magánszorgalomból is. Mindig tanulunk a versenyeken a nálunk jobbaktól és szívvel, lélekkel játszunk.

- Szerinted lehetne-e a lábtoll olyan kedvelt sport városunkban, mint a foci, vagy a kézilabda? Hogyan lehetne népszerűsíteni?

- Nagyon örülnék neki, ha minden korosztályból tudnánk csapatot kiállítani, lehetnek lányok is a csapat tagjai. Jó lenne bemutatókat tartani a különböző rendezvényeken, megjelenni a helyi tévében, újságokban, hogy minél többen kedvet kapjanak ehhez a sporthoz.

-  Mik a csapat további tervei?

-  Szeretnénk, ha többen járnának a következő tanévtől az edzésekre, hogy bővíthessük a csapatot, és ősztől minél több versenye eljutni, hiszen ezek havonta vannak az ország különböző pontjai, de ehhez szükségünk lenne kisbuszra, amivel eljuthatnánk a versenyek helyszínére.

- Remélem, sikerült e sportág népszerűsítéséhez hozzájárulnunk írásunkkal! További sok sikert kívánok!                                                                                                         

Papné Gogolák Márta

vissza az előző oldalra