Áprily Lajos

 

Valamikor

 

Valamikor tavasznapon

Anyám dalolt egy éneket,

Mikor a márciusi sejtés

Hunyó szivébe reszketett.

 

Messze kicsengő gyermekhangon,

Könnyes szemmel kísértem én,

Úgy álltunk egymást átölelve,

Szivünkbe’ dal, szivünkbe’ fény.

 

Érzelmes ó-német románc volt,

Dalolta már a nagyanyám

Szekfűk között, hársak tövében,

Tán örökségül szállt reám.

 

A hősét hányszor megsirattam,

El-elmerengve a dalon -

Ez volt az első szívborongás,

A szent legelső fájdalom.

 

És aztán jött a nagy tavasz rám

A káprázat tűzszekerén,

Robogva, zengve jött az élet

S forrongást korbácsolt belém.

 

Véremre törtek, átöleltek

A lázító nagy éjszakák,

S hallottam lázban ingadozva

Az örvény csábító szavát...

 

Ilyenkor - álom volt? valóság?

Zsongó agyam káprázata? -

Megcsendült halkan, hárfahangon

Anyám ó-német dallama.

 

...Messze kicsengő gyermekhangon

Könnyes szemmel kísérem én.

Úgy állunk egymást átölelve,

Szivünkbe’ dal, szivünkbe’ fény.

 

Átszellemítő áhítattal

Szívom a hársak illatát...

- Gőgös arccal, dacos kudarccal

Rohannak el az éjszakák. -

 

1909. február

 

vissza az előző oldalra