Füvestársi Engedetlenségi Mozgalom

Érdeklődve hallgattam a híreket a Polgári Engedelmességi Mozgalom megszületéséről és virágzásáról.

Akik nem tudnák miről van szó, röviden annyit, hogy „füves” fiatalok, vagyis könnyű drogokkal alkalmanként (és annál egy kicsit sűrűbben) élő polgártársaink, jelezve a széles közvéleménynek és jogalkotó, valamint bűnüldöző szerveinknek, hogy mennyire és mélységesen nem értenek egyet azzal, hogy őket a törvény bünteti, cselekedeteiket a jog jogellenesnek tartja, önként (és majd csak nem dalolva) feljelentik magukat a rendőrségen, így vetve alá személyüket az igazságtalan és abszurd eljárásnak…

Első gondolatom - látva a hihetetlen mértékű médiatámogatást, valamint a képernyőn átsütő szimpátiát - az volt, hogy ha a fiúk sikeresek lesznek, már úgy „ertéelesen” meg „tévékettősen”, akkor remélhetőleg valamilyen (kormány vagy szadesz) kitüntetésben is részesülhetnének, de legalábbis médiasztárokká avatja őket a nagy és liberális médiahatalom ( még véletlenül sem keverném bele a szakállas bácsikat).

Persze ez csak a zsigerből jövő rosszindulatom. Túllépve azonban rajta, rá kellett jönnöm, hogy az akciót más szemszögből kell látnom, és láttatnom. A három kómás srác hihetetlen veszélyeket magára rántva büszkén vállalta önmagát, és bebizonyította, hogy a mai füves fiatalság nem egy lusta, tohonya, értékek és eszmék nélkül, máról a holnapra élő bagázs, hanem hittel és gerinccel megáldott – kicsit ugyan üveges szemmel, de a jövőbe tekintő, összetartó csapat.

A három kómás srác bele is nyilatkozta a mikrofonerdőbe, hogy várják az üggyel egyetértő, elképesztően gerinces füvesek jelentkezését, hogy a rengeteg ember láttán aztán elgondolkodjék a sok szemét hivatal meg szerv, hogy, hogy is tovább.

A statisztikákat ismerve, miszerint kis hazánkban a fiatalság nagyobb része ismeri a kábulat „mennyországát”, vártam a következő napok híradásait a kígyózó sorokról, amelyek a Teve utcában sziszegve kanyarognak az üvegpalota körül.

Jöttek is. Ketten. Egy kómás fiú, meg egy kómás lány. Még hírértékük volt. Más nem igazán.

Azóta csend. A Polgári Engedelmességi Mozgalom átcsapott Füvestársi Engedetlenségi Mozgalomba, miszerint : „Önjelölt füves vezetőink, már ne gondoljátok, hogy olyan kötözni (bilincselni) való marhák vagyunk, hogy önként a vágóhídra megyünk!”

A két mozgalom sikerességéről a számok hitelesen beszélnek. Öt gerinces kómás itt, több tízezer bölcs kómás ott.

Az ügynek nagyon sok tanulsága van, mely érinti a mai közéletet, a mai médiát, a mai közerkölcsök állapotát és még sok mindent. Ezek levonását rábízom a kedves olvasó lelkére. Én magam csak abban bízom, hogy az otthon maradt sok ezer fiatalt egy kicsit a szégyenérzet tartotta otthon. Akkor pedig nincs minden veszve!

Várom a „tévékettős – ertéeles” híradást, amely arról tudósít, hogy öt üveges tekintetű, füvet szívó fiatal a kijáratot keresi, szeretne szabadon szállni, mint a madár, de minden rács zárva vagyon…                                                                                   

Jágo

vissza az előző oldalra