Karácsonyi nehézségek

 Legyen most egy kicsit más, ódon, régmúltat idéző. Hogy szebb legyen az ünnep és díszesebb az asztal, süss valami igazán karácsonyit! Díszíthetsz a süteménnyel fát is, rendhagyó módon, drága, csillogó gömbök helyett aggass a fára mézeskalácsot.  A vakító, színjátszó izzók is nélkülözhetőek. Intim, meghitt, meleg fényű viaszgyertyák foltozzák be fényükkel a haragoszöld fenyőt, tűzudvaruk halványra sápasztja a fa ágait. Mindez nemcsak szép, de hasznos élettani hatása is van, kiiktatja az ezen időszakra nagyon is jellemző téli álomra való hajlamot. A helyenként felgyulladó ágak ugyanis, hihetetlenül éberré tesznek.

Ha az oltással kész vagy, fogj hozzá a sütéshez, mint annak idején a nagymama. Emlékszel?

Felkötötte kötényét, kendője csücskét masnira fogta, csípőre vágott kézzel büszkén nézett szét birodalmában. Tedd ezt te is, és láss neki a sütéshez:

Végy egy kiló lisztet, tedd egy nagy tálba, vedd elő azt a jófajta, vidéki, házi készítésű mézet. Csavard le az üveg fedelét, tartalmát plattyantsd a lisztre. Törölgesd le arcodról a lisztharmatot, ha csak a szemedből távolítod el, elég lesz az is. A liszt nemcsak rád megy, jut belőle asztalra, kredencre, csillárra, házi virágra, padlóra egyaránt. Vedd vissza kezedbe a mézesüveget, várd meg, amíg tartalma kicsurogja magát belőle. Vegyél elő egy fakanalat, kotord ki az üveg aljához makacsul ragaszkodó maradékot. Rakj hozzá 40 deka cukrot, üss rá 10 tojást. Szedegesd ki a belepotyogott tojáshéj darabokat.

Most keverd össze, amid van. Készülj fel, a méz is, a liszt is makacsul ragaszkodni fog halmazállapotához. Ha végképp nem megy, tégy hozzá kevésnyi vizet. A víz pici tavacskát képez a kulimász tetején, eszében sincs keveredni. A véletlenül padlóra hullajtott cseppek bezzeg, azon nyomban elegyednek az odapotyogott liszttel. Sikkesen, sikamlósan üdítő élmény. Eget rengetően nagyot lehet esni rajta. Ha ezen túl vagy, végy késhegynyi szódabikarbónát, szórd a masszára. Kevergesd-kavargasd. Vedd elő a konyhai robotgépet, nyomd a kulimászba. Indítsd. Állítsd le. Fejtegesd le a robotkarról a rácsavarodott tésztát. Vágd oda a nyújtódeszkához. Szedd le a kettétört deszkáról a tésztát. Kérj kölcsön a szomszédtól egy másikat. A tésztát óvatosan helyezd rá.

Ess neki a nyújtófával. Vakard le késsel a ráragadt tésztát, lisztezd be, a fát is, kezdd újra. Nyújtsd. Még. Két centisre legalább. Vedd elő a szaggató formákat. Gondolkozz el az üres formatartó doboz fölött. Hol lehetnek? Menj a gyerekszobába, válogasd ki a formácskákat a Barbie főzőkonyha kellékei közül. Szaggasd ki a tésztát, tedd tepsibe, süsd meg, 20 perc. Addig mosd el a nyújtódeszkát, vidd vissza a szomszédnak. Ha voltál oly ledér és hagytad magad elcsábítani egy kávéra a szomszédban, most nagy bajban vagy. Vedd ki  a sütőből a szénné égett süti torzókat. Szellőztess. Ülj le.

Végy egy pohár vizet, pattints ki egy nyugtató pirulát, vedd be. Vegyél nagy, mély lélegzeteket. Azon, hogy a nagyinak miért ment minden olyan egyszerűen és tökéletesen, ne gondolkozz túl sokat. Inkább tedd be a következő adagot, és lesd az órát árgus szemekkel, 20 perc, se több, se kevesebb. Vedd ki. Hagyd hűlni. Készíts cukormázt. Végy egy zacskót, harapd le a csücskét, töltsd meg mázzal, kezdj rajzolgatni a formácskákra. Halacskára pikkelyt, kakasnak szemet és taréjt, tollakat. A csengőre elég egy pont, karácsonyfára ágakat, virágra szirmot. Vagy valami olyasmit.

Fogd az egész, rondára sikerült kócerájt, borítsd nejlonzacskóba. A pékség felé menet hajítsd a konténerbe. Az üzletben vedd elő a pénztárcád, válassz egy tálca mézeskalács-süteményt, fizess, menj haza. Takarítsd el a romokat, és felejtsd el. Tegyél az ünnepi asztalra kosárkát, a finom, mézillatú kis ékszereket rendezgesd el, zsebeld be a dicséreteket hazatérő férjedtől, gyerekedtől. Az időközben átjött szomszédtól, aki meglátván és megirigyelvén a tökéletes sütiket, kölcsönkéri a szaggató formácskáidat. Add oda jó szívvel, és töröld le arcodról az előre is, kárörvendő vigyort. Mégiscsak karácsony van! És mélyen hallgass.

Talán csak annyit mondj: Békés, Boldog Karácsonyt!

Matus Mária

vissza az előző oldalra