Elszakadt film

December 6-án este a népszavazás eredményét kommentáló műsort néztem a királyi tv-n. Nem tudtam megszólalni csak ültem és hallgattam.  Tulajdonképp csak Lendvai Ildikó éles hangjára tértem magamhoz. Mint kormánypárti képviselő felemelt fejjel, a tv-n keresztül mondta a szemembe, hogy a 60-70 % felelősségteljes ember cselekedett bölcsen, mert nem ment el szavazni. Ez volt az a pillanat, amikor nálam elszakadt egy hetek óta pörgő film.

Egy film, amin hiteles nagyformátumú személyiségek biztattak mindannyiunkat, merjünk felelősséget vállalni, és éljünk jogainkkal. Pozsgai Imre, Németh Miklós, Makovecz Imre, Zlinszky János professzor, Bábel Balázs érsek, Mádl Ferenc köztársasági elnök és sok-sok hétköznapi hiteles gondolkodó. Történelmi személyiségek, történelmi tettre hívtak. Szomorú, de hitelük e pillanatban úgy látszik mit sem ér, a „film” némafilmé vált… vagy a „mozi”-ban vannak kevesen?…  egyre kevesebben.

Hétfőn hűvösnek éreztem a reggelt, gondolatok tolongtak fejemben és választ kerestem megannyi kérdésre.

Hány élet, hány sors, ment tönkre, hány családnak jutott osztályrészül a kitaszítottság, kitelepítés, hány pálya tört derékba, hányan váltak földönfutóvá, mert a maguk módján küzdöttek az önrendelkezés jogáért, miközben a „60-70 %” akkor is az átlagosság langymelegét élvezte.

Hányan hoztak áldozatot ezért a célért, mert hitték, hogy nem lesz hiába. És most egy felelős kormány és annak felelős képviselői azt mondják, „felelős hazafi”, aki nem ment el szavazni. Nekem vasárnap este ott a tv előtt egy pillanatra úgy tűnt, hogy az áldozat hiába volt és a szavak hitele semmit sem ér…és a film elszakadt.

Most este van – másnap este – fűtök mégis belülről nagyon hideg van. Nagy okosat mondó kárörvendők valamiféle győzelemről, meg vereségről beszélnek, hogy megbukott a baloldal, meg a jobboldal. Nem értem. Úgy  látszik, hogy Ők nem értettek meg semmit. Nem Hölgyeim és Uraim, a nagy távolmaradás nem a politikusokon múlott, hanem rajtunk. Az hogy nem értettük meg, hogy rossz volt és rosszul lett feltéve a kérdés, az nem ment fel a felelősség alól, bármennyire próbálnak sokan okosan érvelni. Az érthető volt nagyon is érthető.

Nem lehet mindig mindent a politikusokra a - meg nem fogható – társadalomra vagy épp a  hülye „valamilyenoldali” szomszédra kenni, elvégre nekünk egyéneknek is van eszünk, nem?… meg felelősségünk. Emlékszünk még arra, hogy 1989 óta hozhatunk mi is döntéseket nemcsak a politikusok? Ez most egy lehetőség volt jogunkat gyakorolni. Lám ennyire tellett. Szerintem ezen nem Orbán Viktornak és nem Gyurcsány Ferencnek kell elgondolkodni, hanem végre nekünk, vagy üljünk vissza újra a langyos vízbe, de akkor ne hallatszódjék ki a kocsmaablakokból az égbe kiáltott elégedetlenség!

Most úgy vagyok, mint a környezetvédelemmel, már nem beszélek, nem írok róla, már nem hívom fel a figyelmet a koszra. Teszem, amit tennem kell összeszedem mások hulladékát, még akkor is ha azok újra meg újra szemetelni fognak, mert gyerekeim szemébe tiszta lelkiismerettel szeretnék belenézni.

Ligetvári István    „felelőtlenhazafi”

vissza az előző oldalra