Előszó

Zubai Gyula, a már ismert nevű író, /költő is/, egy remek, újabb ötlettel lepte meg olvasóit, Emléket állít egy rendőrnek, aki az élet harcaiban, viharaiban esett el. Nem szokásos halálról, gyilkosságról van szó. A hely, a körülmények nem kedveztek a fiatal rendőr-nyomozónak, aki nagyon fiatalon és nagyon lelkesen szeretett volna mindenütt helytállni, hiába, a visszahúzó körülmények, a bürokrácia, s saját kollegái és a kor visszásságai nem engedték kibontakozni terveiben, így élete nem is volt hosszú. Így is lehet ölni, mondta Hemingway, ' az ember nem arra született, hogy elpusztítsák, egy embert meg lehet ölni, de elpusztítani nem lehet soha".

Zubai Gyula könyvének ez az üzenete. Egy történelmi kavalkád kellős közepébe kerülünk a főhőssel, aki szereti szakmáját, rendőr, és akarja, hogy minden rendbe menjen, szereti családját, sajnálja az áldozatokat, és mégis, körülményei arra sarkallják, hogy nem tud azzá lenni, aki akar, s hosszú önpusztító harc után alulmarad. De közben remek dolgokat mivel, segíti az árván maradottakat, próbálja visszatéríteni, azokat is a jó útra, akik valamiért letértek s mindezt az ötvenes, hatvanas években teszi, amikor is nagy a terror, és egy arc nélküli rendszer, jelmondatokkal tűzdelt, semmitmondó korszakában akar reformokat, igaz nem nagyokat, kicsiket, de ez nem kedvez korának. Szétdúlja amúgy is érzékeny idegrendszerét, hogy állandóan falakba ütközik.

Zubai Gyula jó képformálásával, egy izgalmas regényt, egy jellemrajzot él egy igaz történetet írt olvasóinak és remélem jövendő olvasóinak is egyben. Szociografikus elbeszélésében egy emléket állít nem csak a rendőrnek, de bemutatja az akkori gépezetet, ami nem volt olyan jól olajozott, mint hitték és érdeme, hogy kordokumentumot tesz le az asztalra, az ifjúság okulására.

Nagyon tetszetős a stílusa, jól fűzi az eseményeket és kibontja a szálakat, egyszerre több szálon is bámulatosan játszik, majd egyre bonyolódik a befejezés a vég felé. Valami újszerű van a hangjában, valami olyan, amit nem lehet utánozni, és nem lehet másképp írni csak ilyen „zubaiasan”. Mert ilyen jó író ő, a lelkiélet apró rezdüléseiben is remeket alkot, és ha kell felviszi a témáját a legmagasabb csúcsokra is. Lett egy jó írónk, mondhatnám, mint recenzens, de inkább azt írom: van egy jó írónk, aki megint egy jó könyvet adott ki és gazdagabbak lettünk e könyvel is. Kívánok könyvéhez jó elfogadtatást és további sok sikert!

Bornemisza Attila író,
Quasimodo- díjas költő,
elnök-főszerkesztő

vissza az előző oldalra