Jó-e nekünk a globalizáció?

Ha ez a kérdés elhangzik tisztázni kell mit takar az, hogy nekünk.

Ha a válaszoló mondjuk a mai magyar társadalom felső 5 százalékához tartozik (jövedelme alapján), akkor nagy valószínűséggel igent mond.

A társadalomnak az alattuk elhelyezkedő 60-62 százaléka – a „középosztály” – már nehezebben tudja értelmezni saját helyzetét a globalizációs folyamatban, nem ismeri pontosan annak hatásmechanizmusait. (A felső 5 százalék ösztönösen vagy tudatosan, de tisztában van azzal, hogy ő a globalizáció haszonélvezője.)

Végül a mai magyar társadalom alsó 1/3-a, a „roncstársadalom” már a kérdést sem tudja értelmezni.

Ha a társadalom egészére (vagy netán az emberiség egészére) vonatkoztatva tesszük fel a kérdést – Jó-e a nekünk a globalizáció? – tisztáznunk kell a magunk számára, hogy kitől várunk hiteles választ?

A felső 5 százalékhoz tartozó média elittől, aki a „tematizációs hatalom” birtokában azt is el tudja érni, hogy a többiek miről gondolkodjanak és arról mit gondoljanak?

Vagy létezik még egyáltalán olyan szabadon gondolkodó és a társadalom egészéért felelősséget érző ember, aki erre tisztességgel válaszolhat? Véleménye eljuthat-e a többiekhez?

Költői kérdések ezek, ne nagyon legyenek illúzióink?

Már az is a válaszoló helyzetétől, érdekeitől, illetve tisztességes szándékától függ, hogy hogyan határozza meg a globalizáció fogalmát, abból mit emel ki, mit tekint lényegesnek sorsunk alakulása szempontjából.

Mégha szám szerint kisebbségben vannak is, de könyveik révén az arra fogékony rétegek körében nagy befolyást gyakorolnak azok a hazai és külföldi közgazdászok, illetve társadalomfilozófusok, akik a globalizációnak nevezett folyamat kemény kritikusai, illetve ellenőrzői. (Bogár László, Csath Magdolna, J. Stiglitz [Nobel-díjas], David C., Korten … stb.) Mondanom sem kell, hogy nem élvezik a „fősodorba” tartozó médiahatalom a globálmédia kegyeit (a hazai média kb. 80 %-a ennek a világmédiának a része!). Mégis, az ő munkáikra támaszkodva lehet – saját tapasztalataink által is hitelesített – választ adni a címben feltett kérdésre.

Nézzük hát, mit is jelent az ő szemszögükből a globalizáció?

A lényegre törő válasz: a multinacionális nagyvállalatok és az őket kiszolgáló média elit és politikai csoportok világméretű, finoman összehangolt együttműködését – uralmát, illetve uralmuk folyamatos kiterjesztését térben és mélységben.

Ennek a globális elitnek a ténykedését rövid távú tőkeérdekek határozzák meg, melyek érvényestése közben nincsenek tekintettel sem a külső, sem a belső (emberi) természetre. Azok folyamatos felsebzése és kifosztása az ára gyarapodásuknak, profitjuknak. Ez a „létrontó” tevékenység még egy világméretű atomháború elkerülése esetén is megsemmisüléssel fenyegeti a földi életet.

A globalizáció „közismert” meghatározása szerint világméretű egységesülési folyamat, amelynek lényegi tartalmát többnyire szemérmesen elhallgatják. Ez pedig az amerikanizáció, az amerikai tömegkultúra (pontosabban az ott kialakított tömegkultúra) tudatos, megfontolt terjesztése (és nem spontán terjedése).

Eredmény: a helyi kultúrák letarolása, melynek révén a valódi szellemi javak leértékelhetők, eltüntethetők; a fogyasztói mentalitás elterjesztése, engedelmes munkaerő és bomba „konzumidióta” fogyasztó tömeges kinevelése. Ebben a folyamatban meghatározó szerepe van a tömegmédiának és mindenekelőtt fő „tömegpusztító fegyverének” a televíziónak.

Magyarországon (a volt KGST-országokhoz hasonlóan) már mintegy másfél évtizede nyíltan jelen van a globális hatalom, bár rejtett hatalomátvételére már azt megelőzően, a 80-as években sor került. (1982-ben léptünk be a Nemzetközi Valutalapba, akkor kevesen tudták, hogy ez mit is jelent valójában!)

Ahová a globális hatalom beteszi a lábát, pontosan fel tudja mérni kire van szüksége és kir nincs, kit mire használhat és ezért mennyit kell fizetnie. Az egész társadalom önértékelési rendszerét képes ily módon  (a média segítségével)  átformálni, megfosztva társadalmat és egyént a hagyományokra épülő autonóm önértékelés lehetőségétől. (Ezért kell lerombolnia a hagyományokat, a helyi kultúrát, a nemzettudatot… is!)

Így sikerült életcéllá tenni a minél magasabb szintű fagyasztást, illetve az anyagi javak öncélú halmozását azt sugallva, hogy az ember ettől „boldog”. És ne is töprengjen azon, hogy mi lehet élete valódi értelme!

Ez nem téma. Hogy mi a „téma” azt a tematizációs hatalmat birtokló globalista média dönti el helyettünk, ő jelölve ki életpótlék célokat egyre alacsonyabb szellemi színvonalon. (Jól példázzák ezt a „tahó világ” show-műsorok, illetve a hollywoodi filmgyárban készülő „alkotások”.)

Az „eredmény” pedig ma már jó látható (lenne, ha megfelelő publicitást kapna).

Az „ideiglenesen itt állomásozó” (Bogár L.) multinacionális tőke állítja elő a magyar GDP közel felét és foglalkoztatja a munkaerő (mindössze) 15 %-át(!), miközben a kimutatott profitok 75 %-át zsebeli be (valójában ennek összegszerűen legalább másfélszeresét, ami a statisztikában nem is szerepel!) és viszi ki az országból.

A magyarországi (és nem magyar!) gazdaságnak ez a szektora dinamikusan fejlődik és adót persze nem fizet, miközben a nemzeti kézben (magán és állami) lévő szektora döglődik, bocsánat „stagnál” és természetesen adót is fizet.

Az EU csatlakozás előtt Magyarországon az egy főre jutó GDP (vásárlóerő paritáson) az akkori EU átlag 54 %-a volt, miközben a reáljövedelmek csak annak 1/3-át érték el. Hol van a hiányzó 20 %?

Ez természetesen a profit, hiszen minden ország GDP-je bérekből és profitokból áll. 100 %-ra vetítve ez hihetetlenül magas, 37-38 %-os profitrátát jelent, szemben a nyugat-európai 15 %-os átlaggal! (A magas állami elvonások egy része is a profitot gyarapítja az adósságtörlesztés és a kamattörlesztés révén!) Az ezt megelőző három évben (2001, 2002, 2003) kb. 27 %-kal megnövelt reálbérek még mindig csak az 1978-as szintet érik el reálértékben s azóta csökkennek, hiszen ezt a multik számára „elviselhetetlenül magas” bérszínvonalat „el kell inflálni”, ahogyan tették azt a Bokros csomag keretében is.

Szép életkép, nem gondolják?

Telek János történelem tanár

vissza az előző oldalra