A szeretet derűje

Unyi Márti néni neve fogalom! Generációk nőttek fel odaadó szeretete által. Közel 50 éve, 1955-ben kapta kézhez diplomáját a budai óvónőképzőben. 1963 óta él és dolgozik Dabason. 1993-ban ment nyugdíjba a Zalka Óvodából, ahol 30 évet dolgozott. 11 éve magánóvodákban és családoknál felügyelte a gyerekeket. Súlyos és sokat mondó évszámok, időszakok ezek, egy végigdolgozott élet léptékében. Ennél nagyszerűbb csak az a derű, ami Márti nénit – Mindenki Márti nénijét – a mai napig jellemzi.

   Régóta ismerhetem és szerethetem, lehetek büszke magam is munkájára, eredményeire, hiszen mindkét lányom korai nevelésében részt vállalt. Tudom, nemcsak az én gyerekeim elfogultak vele a mai napig, hanem akikkel kapcsolata került munkája révén, mind azok. Otthonában beszélgettünk immár a pihenőidőben, hiszen néhány hónapja vonult igazán nyugdíjba. Bár meleg puha karosszékében üldögélve múlathatná az időt, a babaruha kötés nélkülözhetetlen kelléke életének, kikapcsolódásának. Sálak, sapkák, takarók, kis kötött cipők sokasága jelzi, hogy hiába tehetné, a segíteni kész lélek nem nyugszik, munkára sarkallja. Nem szakadt el teljesen a piciktől.

   … minden gyereknek ismerd meg a legjobb tulajdonságát, akármi legyen is az, és egyformán kell ezért őket szeretni! – mondta csillogó tekintettel, mikor afelől kérdeztem, mi lenne a leglényegesebb útravalója az elkövetkező generáció nevelői számára.

Arra válaszolva, hogy lehet közel 50 évet végigdolgozni a kicsik között, is rövid volt a felelet:

  -A szeretet oda-vissza tölt! Nem?!

   Hát igen, Márti néni, aki szívből tudja adni, azt biztosan így tölti, hogy elég tartaléka legyen akár 50 évre is.  Kérdésemre, hogy lát-e különbséget régi munkája és a magánintézményekben töltött évek között, azt válaszolta, hogy nincs különbség, csupán annyi, hogy az utóbbiakban 1-1 gyerekre több idő és odafigyelés jut, de mértékét tekintve a mértéktelenség a mércéje itt is a szeretetnek. „… és tudod, a régi gyerekek szeme és tekintete sem változott, bármelyikükkel is találkozom. Ha találkozáskor nem is ugrik be a nevük, elővéve a régi tablókat a szeme, tekintete alapján rögtön név szerint tudom, ki köszönt rám a rendelőben, a kenyérboltban vagy az utcán.

 E három gondolat ezer továbbit vethet fel, de ezer közül is a legfontosabb ez a három: „meg kell találni minden gyerekben a legjobbat, a szeretet oda-vissza tölt, a tekintetek és a szemek nem változnak”.

  Kedves Márti néni! Kívánom a magam és Szerkesztőségünk nevében, hogy megérdemelt pihenésedet egészségben és családod szeretetében tölts! Maradj még sokáig olyannak, olyan „manókás – tündér” óvó néninek, ahogyan minden kis óvodásod, szülők és nagyszülők megszeretett, és büszkén mondhassák: Márti néni, a mi óvó nénink.                                                                                                                

Kosztolányi Edit

vissza az előző oldalra