Király Béla

 

Ma Burgenlandnak hívják a tartományt, ahonnan a Király család származik. Ott létesítették a honfoglalás után azokat a gyepűket, melyekbe színmagyar családokat telepítettek, földtulajdont kaptak és védték a veszélyeztetett nyugati határt. Egy ilyen településről – mely még ma is színmagyar – származik az 1912-ben született Király Béla családja. Ő 1935 augusztusában kiváló eredménnyel végzett és gyalogsági hadnaggyá avatták.


A kaposvári csapatévek után, majd a haditapasztalatok megszerzése után – már 1946 elején – a néphadsereg gyalogságának az élén állt, majd 1950-ben a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia első parancsnoka lett. 1951-ben koholt vádak lapján halálra, majd börtönbüntetésre ítélték. 1956 őszén szabadult, személye, katonai ismeretei alapján októberben megválasztották a szerveződő Nemzetőrség főparancsnokának.


Nagy Imre egyik közvetlen munkatársaként, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság elnökeként, illetve Budapest katonai parancsnokaként, a novemberi ellenállás szervezőként szolgált. A népfelkelés leverése után Amerikába emigrált. Évtizedeken keresztül nem jöhetett és nem akart visszatérni Magyarországra. A nemzetközi tekintélynek örvendő történész tábornok az emigrációban is hatékony könyvkiadói, hadtudományi, egyetemi oktatói és kutatói tevékenységét végzett. Fő célja volt hazánkat és történelmét megismertetni a világgal.


A változást – számára is – 1989, Nagy Imre és társai újratemetése hozta meg. Hazatért és politikai pályára lépett. 1989. október 27-én a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta. 1990. július 13-án vezérezredesi rendfokozatot kapott, ismét egyenruhát viselhetett. Párton kívüliként lett országgyűlési képviselő, a Honvédelmi Bizottság alelnöke. 1994-től ismét távolabb helyezkedik a politikától, tudományos munkát végez, sokat publikál, gyűlöletmentes politikai életet remél. Aztán felkérik; legyen a miniszterelnök katonai főtanácsadója – a haderőreform sikerében bízva vállalja el a feladatot.

A történész, több egyetem professzora, napjainkban, 93. életévében is publikál, szívesen nyilatkozik. A Patriótának is örömmel írt, csak egy kérése volt; had’ kapjon tíz példányt a megjelent lapból, mert küldene belőle az Amerikában élő barátainak.   

Sz.R.

vissza az előző oldalra