Beszámoló a képviselő-testület üléséről - 2004. augusztus 27.

Pályázatok

Egy rövid rendkívüli testületi ülésre került sor ezen a péntek délelőttön. Az időpontnak is köszönhetően 22 tagú testületből a kezdésre 12 képviselő jelent meg (pont ennyi a határozatképességi minimum), de később még érkeztek ketten.

Két oka is volt a sürgősségnek, mindkettő pályázat-beadási határidő. Az egyik pályázati kiírás a hulladéklerakóhoz komposztáló gépek be-szerzése, illetve a szelektív hulladékgyűjtő szigetek leburkolására szól 30% önrésszel. A másik pályázaton a dabasi Idősek Otthonát működtető Szivárvány Kht. pályáz további fejlesztéseire 40 millió Ft-ot.

A dabasi vásár végének kezdete

A Kossuth Zsuzsa Szakképző Iskola bővítéséről szól látszólag a 2. napirendi pont, de mivel a bővítés elvesz egy 37 méter széles és 211 méter hosszú sávot a vásár területéből (lásd az ábrán), elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy -  mielőtt ez a döntés megszületik, -  gondoljuk végig, hogy mi lesz a  vásár sorsa.  Az jól látszik az ábrán is, hogy a csökkentett területen a hagyományosan kialakult vásár nem fér el, tehát vagy részben vagy egészben át kell alakítani a struktúráját.

Az elmúlt két évben szóba került két alkalommal is a vásár áthelyezése, de egyszer sem az önkormányzat kezdeményezésére, mindkét esetben érkezett egy ajánlat, hogy egy vállalkozó szívesen átvinné a vásárt a saját területére: Kardos úr Gyónra a Tatárszentgyörgyi útra, Kancsár úr pedig Sári-Besnyőre az Inárcsi útra.

Mielőtt a terület végleges elvételéről döntött volna a testületi többség (egyedül szavaztam nemmel – képviselőtársaim külföldön voltak), komolyan meg kellett volna vizsgálni a vásár áthelyezésének lehetőségeit és következményeit.

Ha a területet a szakiskola  felhasználja, akkor eleve kizártuk azt a változatot, hogy megmaradjon az eredeti vásári állapot, pedig még nem is tudjuk, hogy az átalakításnak milyen következményei lehetnek.

Az én benyomáson az volt a testületi ülésen, hogy már régen eldöntött kérdés: a vásárnak mennie kell – anélkül, hogy a megfelelő fórumokon eldöntésre került volna, hogy hova, milyen körülmények között, és mennyiért. Nem zárom ki, hogy a polgármester úr már eldöntötte ezt, de ezúton is szeretném jelezni, hogy nem ez a módja: egyszemélyi döntés ilyen horderejű kérdésben nem elfogadható (a bólogatójánosok véleményét nem tekintem önállónak).

Hogy túléli-e a dabasi vásár ezt a most már mindenképpen szükséges átalakítást – ugyanis a testület a területet átadta a szakiskolának -, nagy kérdés. Én pesszimista vagyok, mivel az előkészítés alapján nem látom sem a megfelelő hozzáállást, sem a megfelelő hozzáértést.

(Írásunk a dabasi vásárról a 6. oldalon)

Na most akkor mi van a Tesco-val?

Azért csak szóba került a testületi ülésen a TESCO is. A polgármester úr röviden elhatárolódott az ügytől, mondván: nincs információja, és mivel a TESCO nem önkormányzati területre tervezi az épületét, így a képviselő-testület nem érintett az ügyben.

Én nem vagyok kereskedő, de ennek ellenére, az ügy komplexitása miatt akkor is lenne véleményem az ügyben, ha nem lennék képviselő. Képviselőként pedig kifejezetten fontosnak tartom az ilyen, sokakat érintő kérdés alapos körüljárását:

a Központi Statisztikai Hivatal szerint Dabason ez év március 31-ével 262 kereskedő és kereskedelmi vállalkozás működött. Ez - alkalmazottakkal és családtagokkal együtt - bizony könnyen több ezer embert érintő kérdést jelenthet.

Ezeknek az embereknek az életében gazdaságilag egyértelműen hátrányos változás fog bekövetkezni a Tesco megnyitásával. Ha megfelelő objektivitással bárki végiggondolja, hogy mit érezne, ha kereskedőként ez a hátrány őt is fenyegetné, nem hiszem, hogy lenne olyan személy, aki nem értené meg a kereskedők idegességét.

Végül is a nem kereskedők mit is veszítenek, ha nem valósul meg a beruházás? Csak annyit hogy 1-3 havonta, ki milyen gyakran szokott hipermarketben vásárolni, továbbra is el kell utazni 20-30 km-t Pest vagy Kecskemét határába.

Persze az önkormányzati feladatokból át lehetne (és kellene is) terhelni jó néhányat egy ilyen multinacionális cégre (körforgalom megépítése a MOL kútnál, bekötő út a Sportcsarnokhoz, a szennyvíztisztítóval valamit kezdeni, stb.), de mindezen előnyöket, amelyeket a Tesco-n keresztül lehetne elérni, közvetve a helyi kereskedőkkel, de csak velük fizettetné meg az önkormányzat. Nem csoda, ha õk ezt nem szeretnék.

Szerintem Dabason az egyik legfontosabb feladat a családi vállalkozások kialakulásának támogatása. Olyan családi vállalkozásoké, - a nyugati demokráciákban akár több száz éve léteznek ilyenek -  amelyek generációról generációra adják át az üzletet, és céljuk nem a mértéktelen profitszerzés, nem a dolgozók kizsákmányolása, nem multinacionális terjeszkedés, hanem egyszerű, normális és biztos üzletmenet, a település lakóinak ellátása. Ez Magyarországon történelmi okok miatt sajnos nem alakulhatott ki.

De ma már, 15 évvel a rendszerváltás után sok olyan cég van Dabason, amelyeknek lenne esélye ennek a kialakítására. Csak gondoljuk végig az üzleteket a saját utcánkban!

Egy multinacionális kereskedő cég megtelepedésével tőlük vennénk el az utolsó esélyt.

Nullafunkciós csarnok

Az ülés végén, már a hivatalos napirenden túl, szóba került a Sportcsarnok is.

Szerintem egyelőre úgy néz ki, a multi funkcióból semmit sem sikerült megvalósítani a sportcsarnokban. Ha megkérdezünk bárkit, mi is történt április 4-e óta, amikor nagy csinnadrattával megnyitotta kapuit, akkor a megkérdezettek elég  nehezen tudnak három eseményt mondani (politikusok kíméljenek: nekik muszáj rendszeresen megfüröszteni arcukat a fényben).

A hatásvadász elnevezés apropója a konferencia terem, ugyanis, ha az nem lenne, kénytelenek lennénk egyszerűen sportcsarnoknak hívni. Ám a konferencia teremben nem történt semmi olyan, ami megtöbbszörözte volna a csarnok funkcióit.

Persze hogy volt az a kiállítás a megnyitón, de kiállítani Dabason több helyen is lehet. Volt a filmvetítés is (sajnos igen gyér látogatottsággal – ami nem a csarnok, de nem is a városvezetés hibája), viszont a kultúrházban is igen színvonalasan lehetne filmet nézni, mivel tavaly milliós gépet nyertek egy pályázaton. Csak ezért még kivetítőt sem kellett volna venni a csarnokba.

Ezenkívül ott adták át az idei Semmelweis-díjat, és a kézilabdacsapat éremosztója is ott volt. (Többre én sem emlékszem, pedig a feljebb részletezett okok miatt nekem - helyi politikusnak - tudnom kellene.)

Az eseménytelenség elsődleges oka természetesen a pénzhiány. A pénzhiány oka (a város gazdasági helyzetén és annak az itt most nem részletezendő, részben országos, részben helyi okain kívül) a rosszul méretezettség: a méretből adódóan nyilvánvaló, hogy a sportcsarnok regionális feladatot lát el (kellene, hogy ellásson). Ám fenntartását csak a dabasi önkormányzat és a saját bevételek finanszírozzák. A közönséget sem egy koncerten, sem egy sporteseményen nem kérdezi senki, hogy dabasi-e, mégis ugyanannyi fényt és meleget kell szolgáltatni egy dabasi néző részére, mint mondjuk egy örkényire. Ez mindenképpen megoldandó feladat (tudom, a tűzoltósághoz, mentőkhöz, fogyatékos napközihez is alig adnak, de akkor is).

Ha a régió önkormányzatai nem tudnak a finanszírozásban együttműködni, akkor, mivel ezt Dabas nyilvánvalóan nem tudja megfelelő szinten egyedül megoldani, előbb-utóbb vagy kikerül egy harmadik szervezethez (pl. megyei fenntartásba, vagy egy vállalkozóhoz), vagy tovább redukálódik az ott folyó események száma (bár egy egyáltalán nem alacsony költséggel akkor is számolni kell, ha teljesen be van zárva).

Egyelőre nehéz eldönteni, hogy melyik a rosszabb. Ez azonban még a távolabbi jövő, az év végéig még van finanszírozás (a dabasi önkormányzattól).

Egyfunkciós csarnok

Nézzük a közelebbi jövőt: megkezdődött az iskola, a Kossuth iskola és a Táncsics gimnázium először kap lehetőséget arra, hogy a gyerekek ne a folyosón és tanteremben tornázzanak, amíg a szerencsésebbek a tanteremnél alig nagyobb tornateremben vannak.

Azonkívül itt a rengeteg sportegyesület, csak a labdasportokat nézve:

 - a kézilabda (azon belül serdülő-, ifi-, felnőtt,- és öregfiúk-férficsapatok és a diákolimpián nyertes lánycsapat),

 - a röplabda (férfi és női)

 - a most induló kosárlabda és a foci.

Milyen keretek között lehet igénybe venni a sportcsarnokot?

A polgármester úr tájékoztatása szerint a számított átlagos üzemeltetési költség

10 000 Ft/óra. Ezért:

10 000 Ft az óradíj, amennyiben sportcélra veszik igénybe a csarnokot (pl. focizás).

7000 Ft-os kedvezményes díjjal vehetik igénybe a létesítményt a helyi sportegyesületek.

2000-4000 Ft között lesz az óradíj az iskolák részére.

50 000 Ft/óra a sportrendezvények (pl. kézilabda meccs) díja.

500 000 Ft/nap  az egész napos rendezvény díja.

Ezeket az árakat nyílván egyik helyi sportegyesület sem fogja tudni megfizetni. Jó példa erre, hogy a kézilabdacsapat az edzéseit (egy kivételével) visszavitte a szakiskola csarnokába. Ahol egyébként a férfi NB I-es (!) röplabdások is vannak. A Bugyi női NB I/B kézilabda- csapat szintén az olcsóbb szakiskolai csarnokban játszik, a nõi NB II-es röplabda pedig a gimnázium most már picinek is nevezhető tornatermében.

Pedig igazán a helyi csapatoknak az itt történő szerepeltetésével lehetne életet lehelni a sportcsarnokba. A férfi kézilabdacsapat itteni első meccsét több mint ezerkétszázan nézték, az azt követő meccseken is általában hatszáznál több néző volt jelen.

A kérdés, hogy hogyan alakuljon ki igazi sportélet a sportcsarnokban, (mint pl. Veszprémben vagy Körmenden) ha a csapatok nem is játszhatnak ott?

Pedig a reális célnak éppen ennek kellene lennie.

Mintegy 200 millióba került az önkormányzatnak a sportcsarnok, a szükséges többi pénzt pályázaton nyerték. Kár lenne, ha ennyi pénz elköltése mellett hagynánk a dabasi régió sportegyesületeit szanaszéjjel játszani, a sportközönséget széjjelforgácsolódni,  csak azért, mert sportvállalkozásként tekintünk az egyesületeinkre, és a sportcsarnok működését az õ szerény jegy- és reklámbevételeiken keresztül szeretnénk finanszírozni.

El kell felejteni a megalomán álmokat, és meg kell próbálni egy szép és nagy sport funkciós csarnokként kezelni és üzemeltetni az épületet!

Rácz Nándor

vissza az előző oldalra