Kétéves a Lokálpatrióta Egyesület
elhangzott augusztus 8-án, az évforduló alkalmából tartott rendezvényen

Elszaladt ez a kicsi két év, mintha most lett volna, hogy először összejöttünk. Pedig mennyi minden történt! Egy kis összefoglaló:

Ez alatt a két év alatt anyagi eszközeinkkel támogattuk:

- az összes dabasi óvodát, általános iskolát, a zeneiskolát, a gimnáziumot és az Erdei Iskola megszervezését

- a Fogyatékosok napközijét

- a nyugdíjas klubokat

- a Honvédtüzér Hagyományőrző Alapítványt, õk március 15-én majdnem kilőtték az irodánkat – de kiderült, hogy nem szándékos, mert utána a polgármestert is célba vették

- a Dabasi Napok rendezvénysorozatát

- a focicsapatokat, a kézilabdacsapatot, a nemzetközi birkózóversenyt, a strandkézilabda-csapatot – tulajdonképpen a Sportcsarnokban nélkülünk már nem is szerveznek semmit (bár az is igaz, hogy az utóbbi két hónapban se velünk, se nélkülünk)

- a gyóni Táncházat

- a  Mozgáskorlátozottak Egyesületének EURO-Party rendezvényét

- A tavalyi parlagfű-mentesítő kampányt

- a  kistérségi népzenei találkozót

- a  főtéren a karácsonyi díszkivilágítás létrehozását

- olyan dabasi alapítványokat, melyek a gyerekek  segítését és gondjaik leküzdését tűzték ki célul

Ez alatt az idő alatt szerveztünk:

- AIDS felvilágosító előadást

- több mint 20 koncertet, köztük volt a már hagyománnyá vált karácsonyi Kormorán fellépés is.

Előadásokat, beszélgetéseket:

- Kiss István tanár úr adott privát történelemórákat,

- lebirkóztuk Makay Mátyás filozófust,

- ázsiai kalandjairól mesélt Csáji László Koppány,

- és nálunk sírta el bánatát a kézilabdás Farkas Ági

- a Sportcsarnok átadása alkalmából futóversenyt szerveztünk, majdnem 400-an vettek részt rajta – köztük egyesületünk futóbolondjai is

- együtt voltunk ott a városi ünnepségeken, rendezvényeken, kiállításokon, sőt az Ócsai Zenei Napokon is

- az 50-es úti demonstrációkon is együtt voltunk – és tessék: alig melegedtünk bele, máris matricás lett az autópálya

- véradáson – közösen, több alkalommal is – néhányan erre rá is szoktak. Ne felejtsék:  nemsokára megint lesz

- a dabasi juniálison is ott voltunk – igaz, hogy azon rajtunk kívül más nem is nagyon

- ezenkívül több száz könyvet gyűjtöttünk a II. Rákóczi iskola könyvtárába

- Mikulás-délutánt szerveztünk a dabasi gyerekeknek

- szemetet szedtünk a Kiserdő környékén, a Zöld Iskola környékén, a gyóni régi temetőben

- a gyóni új óvodába fákat vettünk, és azokat el is ültettük, nem régen köszönőlevélben küldtek egy fényképet a fákról: mindegyik szépen kihajtott és növekszik

Röviden úgy foglalnám össze: közösséget teremtettünk.

Szerintem ez a sok minden, amit felsoroltam, amit ez a közösség tett, nagyon hiányozna a dabasi közéletből, ha nem tettük volna meg, vagyis az Egyesületünk nagyon hiányozna a dabasi közéletből, ha nem lenne. De szerencsére van!

És ha van egy kis szerencsénk, egy kis akaratunk, egy kicsi tettvágy, ötletek, programok, igény a többiek gondolatainak megismerésére (és ha rendesen fizetjük a tagdíjat), akkor még sokáig működni is fog ez az egyesület lakóhelyünk, környezetünk fele- és egész barátaink épülésére.

A Dabasi Lokálpatrióta Egyesület a fentieken kívül még két nagyon fontos dolgot folytat:

Egy: kiadjuk a Patriótát

Kettő: a Patrióta Díjat átadjuk.

Az újságról, bár sokáig lehetne beszélni, mégis meghagynám másnak, majd az indulás kétéves évfordulóján összefoglalja valaki, mennyi munkát, energiát, időt és pénzt fektettünk az újság készítésébe és Jágó személyének találgatásába.

Az idei Patrióta Díj és a Patrióta azonban szervesen összefüggenek.  A díj odaítélésére alakult  kis bizottság - melynek tagjai Bartháné Harsányi Nóra, Papné Gogolák Márta, Pap László, Prauda József és Szever Pálné - ugyanis a beérkezett javaslatok közül olyan személy mellett döntött, akinek tevékenységét csak az újságon keresztül ismerhettük meg, személyesen keveseknek van szerencséje őt ismerni.

Írásaival nagyon sokat tett látókörünk szélesítéséért, emberközelbe hozta a történelmi fordulatokat, történelmi távlatokba helyezte az emberi sorsokat, ízes irodalmisággal mutatta be, hogyan alakította saját sorsát több mint hetven éven keresztül.

Mikor annak idején a sorozat közlésébe fogtunk, a fő indokunk az volt, hogy tetszett. Tetszett a stílus, a tartalom, a történelem kézzelfogható közelsége, tetszett hogy ismerős nevekkel találkoztunk benne, elgondolkoztunk, hogy hogyan éltük át ugyanezeket a kalandokat mi vagy szüleink, nagyszüleink.

Most viszont már egy másfajta tartalommal is megtöltődni látszanak a sorok. Van valaki, aki elhatározta, hogy bár nem író, veszi a bátorságot és a fáradságot, és nem hagyja elszaladni az életet.

A díj odaítélése egyben példa és biztatás mindenkinek: kíváncsiak vagyunk Rátok. Hogy mit gondoltok, hogyan éltek, hogyan éltetek.

Itt van a múlt a kezünk ügyében: a saját jelenünk. Őrizzük meg magunknak és az utókornak, hagy okuljanak belőle.

Gratulálok a 2004. évi Patrióta Díjhoz Kecskés Péter bácsi!

Rácz Nándor

vissza az előző oldalra