A turáni átok temetése

Nagyon sokan vannak ebben az országban, akik politikai gyomorrontásra hivatkozva a passzív rezisztencia,  a hallgatás, a hüllőkre jellemző mozdulatlanság köntösét öltik magukra. Személy szerint én az írástudók felelősségét a véleményalkotás kötelezettségében látom, abban hogy véleményt kell formálni a minket körülvevő világ eseményeiről. A saját értékrendünknek megfelelően határozottan állást kell foglalni és bizonyos esetekben útmutatást kell adni a környezetünkben élő embereknek.

A véleményalkotás azonban nem lehet értelmi tevékenységünk utolsó mozzanata. Szerintem minden itt kezdődik. Véleményünket teljesen behálózza az értelmünk és érzelmünk erezete, azaz szerves része életünknek, tehát személyiségünk védelmében áll. Agyunk végtelen mocsara azonban mindent magába nyel, és egyszer csak azt veszzük észre, hogy ugyanarról a jelenségről néhányan hozzánk hasonló, mások viszont gyökeresen más véleménnyel rendelkeznek. Ebben a pillanatban egónk riadót fúj és elrendeli a teljes harckészültséget, hiszen szokatlan, idegen gondolatatok portyáznak bennünk. Értelmünk ajtóinak, ablakainak bereteszelése egyet jelent, hogy felkészültünk a mindent eldöntő ütközetre. Fegyvereinket csörtetve, homlokunkon pattanásig feszülő erekkel, szemünkben gyilkos indulattal állunk egy másik emberrel szemben. Ekkor már csak egy dolog számít: győzni mindenáron!

Szerintem itt ebben a pillanatban teljesedik ki leginkább a turáni átok. A legenda szerint a Belső-Ázsiában élő turáni törzsek az istenektől kapott bölcsességet nem a közösség érdekében használták fel, hanem saját hatalmuk növelésére fordították, és ezzel átkot vontak magukra és utódaikra. Az átok veszekedést és ellenségeskedést szül. A viszály miatt a közösség pont akkor nem tud egységes lenni, amikor arra a legnagyobb szükség volna. Mi magyarok egészen biztosan a turáni törzsek leszármazottjai vagyunk. Hiszen évszázadok óta, sem nemzeti, sem országos, sem helyi szinten nem tudjuk megteremteni az egységet.

Egy egyszerű példánál maradva: én a magyarságát, tradícióit, hagyományait, nyelvét féltő emberként (egyesek szerint ezek a jobboldaliság eszmevilágába tartoznak) nem tudom elfogadni őseink nyughelyének felszámolását, nem tartom szimpatikusnak a multinacionális cégeket, irtózom a globalizációtól, nem szeretem a baloldali bankárokat és ipari mágnásokat, mégsem tehetem meg, hogy ne hallgassam meg az enyémmel ellentétes véleményeket, álláspontokat. Kötelességem tisztelni a nézeteimtől eltérő, de értelmes, őszinte, emberi gondolatokat. Sőt, le kell hámozni az idegen gondolatok néha tüskés héját, amennyiben a mögötte található értelem közös életünk javítását szolgálja, muszáj magamba gyúrni, gyömöszölni azokat. 

Megítélésem szerint az emberiség fejlődésének legfontosabb mozgatórugója a fizikai, szellemi sokszínűségben rejtőzik. Valószínűleg fajunk hanyatlásához fog vezetni, ha egyetlen népcsoport vagy eszme kizárólagossá válik. A mi közös feladatunk, hogy lebirkózzuk a turáni átok ezerkarú nyálkás szörnyét. Nekünk kell az önbecsülésünket, az egymás iránti szolidaritást, és ezáltal a másik ember iránti tiszteletet a gondolkodásunk középpontjába helyezni. Nem kell minden embert lelkünk szentélyébe vezetni, de értelmünk szobájában nincs helye a csaholó gyűlöletnek, a ragacsos irigységnek, a világból kidagadó gőgnek.

Csak a homo humanus ideálja képes a turáni átkot a múltba temetni.

Dr. Ács Ferenc

vissza az előző oldalra