Olvasói levél: Egy dajka sorsa…

Sponga Istvánné vagyok, Marika néni, a gyerekek csak így szólítottak. 1972-töl a Szivárvány óvoda dolgozója vagyok. Teljes szívből, lélekből. Nagyon szerettem itt dolgozni, úgy éreztem, hogy nekem egy csoda volt minden napom a gyerekekkel, amit velük töltöttem dadusként. 2004. február 1-jével felszólított minket a mostani vezetőnk, hogy közös beleegyezésű felmondással hagyjuk ott az óvodát, mivel hogy nyugdíjasok vagyunk.

Jegyzőkönyvet írt, mert a felmondásomat nem írtam alá, majd postával kézbesíttette. Bennem egy világ dőlt össze, mikor ezt közölte, hogy ilyesmi is megtörténhet. Érvelésnek azt mondta a mostani főnököm, hogy nem kellett volna nyugdíjasnak mennem. Nem tudom, mi motiválta arra a döntésre, hogy kirakjon, mivel a gyerekek érdekeit figyelmen kívül hagyta. Csak ezt a szülők nem tudják. Mini csoportos voltam, és tudom, hogy nagyon kötődnek ahhoz a gyerekek, aki hozzájuk van beosztva. A szülők közül nagyon sokan kérték, hogy maradjak tovább. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem.

Óvodavezető választás volt a jegyző úr jelenlétével megtartva. Nem tisztem, hogy valakit minősítsek, mivel Mrázné pályázatában azt írta, hogy a nyugdíjasokat elküldi, mert fiatalítani akarja a kollektívát. Meglátásom szerint pályázatba egy vezetőnek azzal kellene dicsekednie, hogy a nyugdíjasokat megbecsüli, nem pedig elküldi. Mráznétól az is elhangzott a jegyző úr jelenlétében, hogy egy nyugdíjas dajka ügye tárgyalás alatt van, de ez idáig nem történt meg -meghazuttolva a jegyző urat, engem és a jelenlévőket. Ruhapénzt kaptunk 6000Ftot a többiek 10000-et, kértem indokolja meg döntését, az volt a válasz „vezetőség döntötte el” (pedig ledolgoztuk az egész évet, járt volna az egész összeg).

1972-től dolgozom az óvodában, több vezető óvónővel. Mai napig is szeretettel, tisztelettel gondolok és felnézek rájuk. Azon törekedtek, hogy harmonikusan összekovácsolják a csapatot. Soha semmi változást nem vettünk észre. Egyiknek sem jutott volna eszébe, hogy helyettesét leváltsa. Bálintné Annus nénit és Zélenákné Erzsit hosszú éveken keresztül vezetőként tiszteltük. Előző vezetőmről, Kosztolányiné Erzsiről is írok pár sort: csak hálával tartozom neki, nagyon megbecsült minket, mindig azt mondta, hogy addig nincs gondja, még ott vagyunk dadusként-munka szempontjából.

Az egész kollektívából a maximumot hozta ki. Az első helyen mindig a gyerekek érdekeit nézte. Az én szememben egy született, értelmes, pótolhatatlan vezetőnk volt, 25 éven keresztül.(és mindig őszinte.) Nagyon sajnálom, hogy életpályámat, munkásságomat ilyen körülmények között kell befejeznem…

Sponga Istvánné

vissza az előző oldalra